A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1981-1982
Klindaa Mária: Régi nyomtatványok feltárása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
állomány szinte valamennyi részében fellelhetők a könyvek közé sorolva mind a hagyományos értelemben vett kéziratok, mind az ugyancsak ide tartozó gépiratok, valamint a kőnyomatok is, utóbbiak 1950-es felső időhatárral. A’kézirataink feletti áttekintés megteremtése szintén sürgető, központi feladat, az eddigi részeredményekről való beszámolás azonban nem tartozik e cikk keretébe. 6. Kötések. Korábban nem vezettünk külön nyilvántartást azokról a régi kötésekről,amelyekre vonatkozó észrevétel pedig katalóguscéduláink némelyikén megtalálható. Különösen fontos lenne hazai kötéseink kimutatása RMNy-köteteinken, de figyelmet érdemelnek kódexlapokba, olykor zenei kézirat-töredékekbe kötött régi nyomtatványaink is. E kötések meghatározása, feldolgozása szakértőkre vár, a mi feladatunknak csupán a számba jöhető példányok áttekintésének biztosítását te kintjük. Tudomásunk szerint eddig csak Koroknay Éva foglalkozott régi magyarországi kötéseink közül néhánnyal.11 A kikeresésben eleinte naplóinkra és a szakkatalógus egyes csoportjaira támaszkodtunk, ahol viszonylag nagy számban voltak találhatók régi nyomtatványok. így átvizsgáltuk a 094.1 és a 655.1 nyomdatörténeti jelzeteket, valamint a tartalmi vonatkozások szerint is néhány szakcsoportot, így a 2-es szakot, majd a betűrendes katalógusban is néhány rendszót, elsősorban a 16. és 17. század nagy egyéniségeinek eredeti kiadásai után kutatva. (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szolgálati katalógusa a megjelenés idejétől függetlenül minden nyomtatványt, sőt a kisnyomtatványok kivételével minden dokumentumtípust egyetlen betűrendben egyesít.) Csakhamar azonban be kellett látnunk, hogy a megközelitő teljesség eléréséhez nem kerülhető el a szolgálati katalógus módszeres, A-tól Z-ig történő átnézése. Ehhez 1978 végén fogtunk hozzá. Munkánkat a kéziratok kikeresésének plusz feladata miatt nem rövidíthettük egyes újabbkori szerzők vagy testületek nevének „átugrásával”, hiszen kézirat bárhol előfordulhatott. így a sokféle szempont figyelemmel kisérése lassította munkánkat, de a különböző csoportokon belül pontos helyszámrendben álló céduláinknak a gyűjtéssel párhuzamos ellenőrzése kizárta, hogy feleslegesen írjunk ki korábban már felvett tételt. Rövidített leírásainkban csak az azonosításhoz legszükségesebb adatokat jegyeztük fel, ezeket később szükség szerint bővítettük.12 Mindezen munkálatok végzése közben a régi magyarországi nyomtatványok elsődleges fontosságára való tekintettel gyorsítanunk kellett a kikeresés munkafázisát. Kartoték-nyilvántartásunk ezért a nyomtatványok fent említett csoportjai közül csupán az első kettő, a 16. századi és régi magyarországi nyomtatványok vonatkozásában törekedett a lehető teljességre. Harmadik és negyedik csoportunk, az RMK III. és IV. könyvtáraink anyagából való kigyűjtése országosan is későbbre tervezett feladat, s tudomásunk szerint a szerzői hungarikumok kikeresését a magyarnak tekinthető szerzők jegyzékének közreadása fogja segíteni. A 15. és 16. századi csoportunkból viszonylag könnyen kiszűrhető magyar szerzőket ezért nem soroltuk be párhuzamosan az RMK III. csoportba, de lehetőleg figyelemmel voltunk a 17. századból ide tartozó művekre. A 18. századból azonban a művek nagy- száma miatt 1711 után már tudatosan hanyagoltuk — későbbre halasztva — a számbavételt. A tartalmi hungarika csoportnál ugyancsak korlátoztuk adatfelvételünket azoknak a legfeljebb 17. századi munkáknak a kigyűjtésére, amelyeknek magyar vonatkozása a címből nem derül ki, csupán a szakjelzet utalt rá. 1982-ben, a Ritkaságok és Kéziratok Gyűjteménye első évében sikerült a katalógusainkban fellelhető 16. századi és régi magyarországi nyomtatványok nyilvántartását elkészíteni, a „nyitott” felvételeket kiegészítve a naptárak és más időszaki kiadványok példányonkénti részletes felvételével. Természetesen időközben gondoskodni kellett róla, hogy a minket érintő új beszerzésekről folyamatosan értesüljünk, ami különösen a katalógusokban egyedi felvételt nem nyerő időszaki kiadványok esetében igényel különös figyelmet. Ekkor még elvégzetlen volt a Budapest gyűjtemény kisnyomtatványainak átnézése RMNy- szempontból13, valamint a raktári állományban megbújó esetleg katalogizálatlanul maradt példányok felkutatása, ami későbbi feladat. Terveink közt szerepel új címleírások készítése a hiányos adatokkal felvett művekről, összekapcsolva a példányok egyedi sajátosságainak leírásával a legfontosabb kategóriákban, hogy lehetővé váljék később bizonyos egységek gyűjteményként való közzététele. Ugyancsak fontos a többszempontú keresést lehetővé tevő különkatalógusok létrehozása. A még elvégzetlen feladatok tudatosítása mellett a már létrehozott egyszerű nyilvántartás is lehetővé teszi, hogy 16. századi és régi magyarországi nyomtatványainkat néhány szempontból áttekintsük. 16. századi nyomtatványaink eddig felderített példányai, szám szerint 930, két nagy különgyűjteményünk között oszlanak meg: a 09-es gyűjteménybe mintegy 500 mű, a Budapest gyűjtemény állományába 430 mű tartozik. (A nagyraktár numerus kurrensbe sorolt állományában talált 12 antikvát a 09-es gyűjteménybe helyeztük át.) Figyelemre méltó e nyomtatványok időbeli megoszlása: közel 50%-uk,450 mű az 1501—1550-es évek terméke, mégpedig 260 a 09-es, 190 a Budapest gyűjtemény állományába sorolva. (Az esetleg még feltáratlan kolligátumok e számokat a későbbiekben módosíthatják.) Mint említettük, a korszak szerzői hungarikumairól nem készítettünk külön kimutatást, de említésre méltó pl. Temesvári Pelbárt műveinek száma: 8 mű az ősnyomtatványokkal határos korszakból. Magyar vonatkozású külföldi munkák nagy számban fordulnak elő a Budapest gyűjtemény anyagában. (E műveknél az Apponyi-hivatkozás még pótolandó.) Jelentős a reformáció korának irodalma s bizonyára ritkának minősülnek az e korból származó egyleveles, vagy néhány lapos nyomtatványok. Az Országos Széchényi Könyvtár kéziratban már készen álló antikvakatalógusának közreadása nagy segítséget fog jelenteni ennek a gyűjteménynek a korszerű feldolgozásában, ami azonban nem képzelhető el a példányok részletes leírása, a possessor- és más bejegyzések feldolgozása és kötésleírás nélkül.14 Csak ennek elvégzése után gondolhatunk arra, hogy a 16. századi nyomtatványaink katalógusát önálló kötetben is megjelentessük. 49
