A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Forgách Tibomé: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 44. sz. kerületi könyvtár ifjúsági művelődési körének története 1961-1980
M. S. fontosnak tartotta, hogy igénybe vették őket az irodalmi műsoroknál. A Petőfi-, Csokonai-, Ady-műsorok számára olyanok voltak, mint a közös éneklés. Végkövetkeztetésként azt mondta: Ha nincs az életében a könyvtár és a művelődési kör, talán el sem jut az egyetemig, vagy a II. évben abbahagyta volna. Talán szakbarbárrá válik, mert nem olvasott volna annyit, nem ismert volna meg novellákat, verseket, folyóiratokat. A művelődési kör könnyebbé tette az akkori életét: olyan többletet kapott, amibe bármikor bele lehetett kapaszkodni, amikor valaki megingott. A templom helyett kezdett járni a művelődési körbe. A könyvtárban nem volt példakép, de a légkör olyan volt, ami miatt a jelentősebb problémáival akkor is, és néha még most is idejön. A művelődési körben alakult ki kapcsolata F. М.-val, aki felesége lett és jó házasságban nevelik gyermekeiket. * Kérdésemre M-M. Sz. a következő levélben válaszolt: „Kedves Ëva néni! Július eleje-közepe óta, mióta megkaptam levelét, vissza-visszatér gondolataim közé az a néhány év, amikor a könyvtár klubjában találkozott néhány fiatal. Töröm a fejem, hogy bár nagyon kedves-kellemes emlékeim közé tartozik a klub, mégis mi volt a lényege? S mindannyiszor arra a következtetésre jutok: itt érlelődtek igazán gondolataink, itt volt igazi vita, gyerekből itt érlelődtünk ifjúvá, felnőtté. Gondolom másoknak is hasonló élménye kell legyen, mert az egészben ez volt a legfontosabb. Itt tanultuk meg tisztelni a mások véleményét, érvekkel vitázni, győzni és meggyőzni, vagy meggyőzeim. Ës nagyon sok mindent innen elindulva fedeztünk fel, vagy hívtuk fel rá egymás figyelmét. Irodalmat, képzőművészetet, színházat, politikát, szerelmet... Egyszóval: a világot, amelyben élünk. Ës itt szembesítettük az eddig ismerteket a valósággal. (Talán külön tanulmányt érdemelne, talán épp e tanulmány témájába vág: miért épp a könyvtár klubja volt ez a hely? Az iskola, az ifjúsági szervezet miért nem volt képes mindezekre lehetőséget teremteni? A nyolc osztályos régi gimnáziumok, ahol az önképzőkörbe minden belefért, megteremtették ezt a lehetőséget. Bár én magam is voltán önköpzőköri tag, de ez a lehetőség megmaradt lehetőségnek. Lélektelen vezetés mellett nem is lehet másképp...) Konkrétan sajnos nem sok összejövetel maradt meg emlékezetemben. Néhányra azonban határozottan emlékszem, s szívesen is. Ezek közül is a legkedvesebb Váci Mihállyal való találkozásunk. Ez — ha nem csalódom — 1963 márciusában, vagy áprilisában lehetett. Mindenesetre nem sokkal azután, hogy az akkor rendkívül nagy felháborodást és visszhangot kiváltó Weöres Sándor vers, az Antik ecloga az Uj írásban megjelent. Rendkívül izzó hangulatú beszélgetés volt, irodalomról, szerelemről, annak ábrázolásáról az irodalomban. S természetesen politikáról is. Váci személyisége valamennyiünket magával ragadott. Ez a beszélgetés nem is ért véget a könyvtárban. Nyolcán vagy tízen még egy Baross utcai eszpresszóban Vácival együtt, sőt az ő meghívására folytattuk. Szeretném hinni, hogy ez azt is jelentette számára, hogy jó közönségre, értelmes emberekre akadt. Egy másik alkalommal Harsányi István — ugye jól emlékszem a nevére — pszichológus volt a klubban nálunk. Sőt, ha jól emlékszem, ezután még egyszer vagy kétszer ingyen is eljött. Ekkor főleg a barátságról és a szerelemről volt szó. A harmadik alkalom, amelyre jól emlékszem, amikor kifejezetten politikáról, vallásról, világnézetről volt szó, Ekkor Barna (vezetéknevű, a Színház- és Filmművészeti Főiskola marxista tanszékének a tanára) volt a vendégünk. S a végére hagytam, de nem utolsósorban beszélnem kell a könyvtárosokról. Akik végtelen nagy szeretettel és türelemmel segítettek minket, hogy minél többet legyünk képesek megismerni és felfogni a világból. Segítettek olvasmányainkat megválasztani, kiértékelni. Úgy orientáltak, hogy mindenkinek az őt érdeklő könyvekre — és nemcsak könyvekre, hanem egyéb kulturális rendezvényekre, eseményekre — hívták fel a figyelmünket. Köszönet érte! Jelenleg az Ország-Világ tördelőszerkesztője vagyok, a fiam most megy iskolába. Örülök, hogy összegyűjti a kör történetét. Talán valaki valahol hasznosítja majd. Ahogy nekünk is hasznunkra volt maga a kör. Kézcsók: Major-Maróthy Szabolcs Bp. 1980. augusztus 91
