A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Biró Ferenc - Csemák Béláné - Tverdota Miklósné: A 12-es könyvtár története
megnyitottuk a 12. fiókunkat, amelyet a háború folyamán elpusztult kőbányai fiók helyett a Zalka Máté téren állítottunk fel. A fiók vezetője: Sárosilstvánné Horváth Anna kezelőtiszt, altiszt: Holmik Imréné.”21 Sárosi Istvánné 43 évet töltött el a könyvtárban, 1960-ban bekövetkezett haláláig. Szabó Ervin munkatársaként kezdett dolgozni. A róla szóló nekrológban olvasható: „Mélységes emberségére jellemző a fehérterror kezdetén tanúsított magatartása. 1919 nyarán—őszén a Fővárosi Könyvtár számos dolgozóját vetette börtönbe az ellenforradalom. Sárosi Istvánné egy pillanatig sem fordított hátat régi munkatársainak, vigasztalta, bátorította őket s otthonába nemegyszer vendégül hívta a börtönből szabadultakat.”22 Holmik Imréné ma is hűséges olvasója a 12-es könyvtárnak. A Szabad Nép hírei között jelent meg a közlemény: „A Zalka Máté téren ünnepélyes keretek közt adta át rendeltetésének Goda Gábor főjegyző elvtárs a Fővárosi Könyvtár 12-ik számú fiókját.”23 A régi anyagból mindössze 746 kötet került az új könyvtár polcaira, az év végére 3229 kötet volt az állománya. Uj szolgáltatásként gyermekeket is fogadhatott, s volt lehetőség helybenolvasásra is. 1947- ben 130 napon volt nyitva a könyvtár, olvasóinak száma ekkor 662, közülük 39 elemi iskolai alsó tagozatú, 175 a közép-, a szak- és a polgári iskolai tanuló. A kölcsönzött kötetek száma 13 327, ebből 3794 gyermekkönyv. Joggal állítható, hogy a 12-es könyvtár a felszabadulás után újjászületett. Ha ennek a csonka évnek az adatait az első teljes évhez, 1930-hoz hasonlítjuk, jól látható a különbség. Több mint kétszer annyi olvasó iratkozott a könyvtárba, mint 1930-ban (301), s a fél év alatt csupán 3000 kötettel kölcsönzött kevesebbet, mint akkor egy egész év alatt. A Friss Újságban a könyvtár vezetője nyilatkozott az első tapasztalatokról: „A munkások elsősorban szakkönyveket, társadalomtudományi könyveket olvasnak, de a regényeket is keresik.”24 1948- ban új foglalkozás szerinti nyüvántartást vezettek be. Az élre a tanszemélyzet került annak igazolására is, hogy milyen jelentőséget tulajdonít az új rendszer a jövő nemzedék nevelőinek. 1017 olvasó iratkozott ebben az évben a könyvtárba, majdnem annyi, mint 1943-ban. 369 volt az általános iskolai tanuló, az olvasóknak több mint 30 %-a. Végre önállóan szerepeltek a munkás-olvasók, ők 146-an voltak. A felszabadulást követő három év alatt nem lehetett pótolni az elpusztult állományt. 4390 kötettel tehát, igen szerény anyaggal nem kevesebb, mint 44 254 kötet kölcsönzését bonyolították le ebben az évben, ami azt jelenti, hogy átlagban minden könyvet tízszer adtak az olvasó kezébe. A fondât évét követően új lendületet kapott a könyvtári élet is. 1949-ben megindult az addig ismeretlen olvasómozgalom, amelynek általános célja a széles körű könyv- és könyvtárpropaganda volt. Keretében csoportos könyv-megbeszéléseket szerveztek a könyvtárosok, s arra törekedtek, hogy a Magyarországon addig szinte ismeretlen szovjet és emigrációs magyar irodalmat megkedveltessék olvasóikkal. A túlzások, egyes esetekben a mutatós forgalmi számok hajszolása, e tekintetben is károsnak bizonyultak, de e hibák nem fedhetik el e korszak nagy eredményeit, azt, hogy nagy tömegek ekkor jutottak először olyan irodalmi értékek élvezetéhez, amilyenek pl. Szimonov: Nappalok és éjszakák, Illés Béla: Kárpáti rapszódia és hasonló művek voltak. 1950-ben Nagy-Budapest megteremtésével létrejöttek a kerületi tanácsok, s azt követően ezek irányítása alá helyezték szervezeti decentralizálással az addig központi irányítás alatt dolgozó könyvtárfiókokat. A X. kerületi tanács jó gazdája volt a könyvtárnak, gondoskodott működéséről, s hozzájárult, hogy beépüljön a kerület kulturális életébe, hogy jó kapcsolatok alakuljanak ki a kerület tömegszervezeteivel, iskoláival, üzemeivel. Szorgalmazta a kerületi könyvtárosok látogatásait az üzemi könyvtárakba, hogy szakmai segítséget nyújtsanak a többségükben társadalmi munkában dolgozó kollégáiknak. A könyvtár dolgozói a kerület három mozijában rendszeresen készítettek kiállításokat. Ezek kapcsolódtak politikai, gazdasági eseményekhez, nemzeti ünnepekhez, vagy igazodtak a filmszínház műsorához. Plakátokkal hívták fel a közönség figyelmét a könyvtár szolgáltatásaira. A nyári hónapokban más kerületi könyvtárakhoz hasonlóan, a 12-es könyvtár is kihasználta a kerület parkját, hogy az ott szórakozó, időt töltő gyermekeknek, felnőtteknek könyvet, folyóiratot kölcsönözzön. A Népszavában írták: „Könyvsátrat állítottak fel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókjai Budapest 13 parkjában. — Nagy a látogatottsága a Csajkovszkij parkban felállított könyvsátomak, amelyet naponta 30—40 olvasó keres fel.”25 1954-ben megalakult a könyvtári tanács a könyvtár aktív olvasóiból. Tagja volt ennek a pártbizottság nevelési felelőse, középiskolai és általános iskolai tanár, diák, háziasszony, üzemi munkás, műszaki értel69
