A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Könyvtárunk jubileuma - Farkasinszky Lajos, Budapest Főváros Tanácsa elnökhelyettesének megnyitóbeszéde a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 75. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen
szovjetunióbeli kialakítói, akik Lenin közvetlen útmutatásai alapján dolgozhattak. A könyvtár hű maradt ezekhez az elvekhez hosszú története nehéz napjaiban is. Miközben azt vizsgáljuk, hogy milyen helyet tölt be a könyvtár a főváros kulturális és művelődési életében, idézzük fel Szabó Ervin időtálló könyvtárpolitikai célkitűzéseit: — mindenki számára váljék elérhetővé a könyv — mégpedig úgy, hogy a maradi népkönyvtárak helyett gazdag állományú és olvasóközpontú, nyilvános kölcsönzőkönyvtárakat kell létesíteni; — az elkülönült, kis egységek helyett szükséges létrehozni a könyvtárak munkamegosztáson alapuló rendszerét; — legyen együttműködés a könyvtárak között, s elsősorban a tudományos könyvtárak alakítsanak ki speciális gyűjteményt, a közművelődésiek pedig kínáljanak gazdag választékot; — a könyvtárak szervezési elve a hálózat legyen. A földrajzi egységként létrehozott ellátó központok a kisebb egységek szakmai munkájának koordinálását is lássák el. Korszerű szemléletére jellemző, hogy a lakosság általános könyvtári ellátásával együtt akarta kiszolgálni a „legkényesebb" kutatók igényeit is. A Horthy-rendszer, valamint a főváros akkori vezetői minden elkövettek, hogy — saját szempontjukból okkal — gátolják Szabó Ervin törekvéseit. A felszabadulás óta eltelt immár 35 esztendő a könyvtárnak is a kiteljesedést hozta. Uj lehetőségeket nyújtott arra, hogy nagy lépéseket tegyen a Szabó Ervin mutatta úton. És itt egy másik évfordulóról is emlékezzünk. 30 évvel ezelőtt kezdődött a szocialista magyar közművelődési könyvtárhálózat kiépítése. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - hagyományaihoz híven — kezdeményező szerepet játszott ebben és példaként szolgált az országos törekvésekhez. Példa volt szervezettségével, szolgálati elveivel, de segítette az ország könyvtárügyét az itt nevelkedett könyvtárosokkal is. Szabó Ervinnek és munkatársainak ez volt a legnagyobb elégtétel. Elveik megvalósulása volt a legnagyobb elismerés. A főváros könyvtárának fejlődése impozáns méretű volt a szocialista építés korában. A felszabaduláskor 11 jól—rosszul felszerelt fiókkönyvtára volt a városnak. Néhány éven belül már mind a 22 kerületben működött ilyen intézmény. Az exten- zív fejlesztés korszaka volt ez, amikor a könyvtár arra törekedett, hogy minél több emberhez eljuttassa a jó könyvet, az új társadalom új irodalmát. A körülményekkel, a helyenként szűkös lehetőségekkel kényszerűségből megalkudva, a követelményeknek meg nem felelő adottságok között is teljesítette a kor parancsát. Sok tízezer fővárosi lakosnak ekkor adták az „első könyvet" a kezébe a Szabó Ervin Könyvtár fiókjaiban. Itt indították el őket az igényes olvasóvá válás útján. Napjainkban 37 önálló kerületi, 14 gyermek-, 41 fiókkönyvtár, valamint 2 bibliobusz szolgálja a főváros lakosságát. A Könyvtár állománya azóta hatszorosára növekedett, s 800 ülőhelyet biztosít a helybenolvasóknak. A háború előtti utolsó esztendőben 20000 olvasó másfél millió kötetet, napjaink több mint 170000 beiratkozott olvasója pedig majdnem 6 millió könyvet kölcsönöz. A központi könyvtát 1968 óta — ugyancsak Szabó Ervin elveit megvalósítva - országos szociológiai szakkönyvtárként működik. Példaként szolgáló mintaszerűen feltárt helytörténeti gyűjteményt és zenei könyvtárat működtet. Egységesen igazgatott, korszerű elveken alapuló hálózat ez, az ország többi könyvtárát is szolgáló bibliográfiai műhellyel, központi propagandaanyag ellátással. Számosak az eredmények, de ismertek a gondok is. A következő évtizedekben az a dolgunk, hogy az eredményeket tovább fejlesztve, a munkát hatékonyabbá tegyük és erőnkhöz mérten enyhítsük a gondokat. Kedves Elvtársak! Közismert, hogy az utóbbi egy-két évtizedben kiterebélyesedtek a művelődési lehetőségek, módosultak az emberek művelődési szokásai. Új kultúra-hordozók jelentek meg. Ezzel együtt megváltoztak a szabadidő felhasználásának módjai, lehetőségei. A művelődés hagyományos eszköze, a könyv nem vesztett népszerűségéből. Meggyőződésem, hogy a jövőben is megőrzi — mással nem pótolható - primátusát a kultúra terjesztésében. A könyvtár — ez a könyvekre épített intézmény — őrizve saját hagyományait, képes megújulni e változó világban. Csak a fővárosban 15 hangzótár, több hanglemez-kölcsönző, a könyvtárakban berendezett galériák, a „klasszikus” kölcsönzésen és helybenolvasáson túlmutató egyéb szolgáltatások, közösségi művelődési formák bizonyítják, hogy a könyvtár klasz- szikus kerete magában hordja a közművelődés folyamatos korszerűsítésének lehetőségeit. A főváros kulturális és művelődési rendszerének viszonylag jól kiépített intézményhálózata van. Ilyen a könyvtárhálózata is. Ezt — és a következő évek gazdasági lehetőségeit figyelembe véve — az előző korszak mennyiségi növekedésével szemben a jövőben a művelődési szolgáltatás hatásfokának a növelése, az intézmények optimális kihasználása kerül előtérbe. Melyek ezek? — Meglévő intézményeink - ezen belül könyvtáraink —jobb, tervszerűbb kihasználása, hatékonyságuk és hatókörük növelése; — az intézmények rendszeres karbantartása, s ezzel párhuzamosan szolgáltatásaik minőségének növelése; — a helyi ellátás (elsősorban az új lakótelepi igények kielégítése) érdekében átmeneti megoldások keresése és biztosítása; — új lakótelepeinkre komplex, többcélú oktatási—közművelődési intézmények telepítése. 184
