A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Váradi Sternberg János - Jevgenyij Jegorov: Szabó Ervin és a forradalmi Oroszország
Litván György történész utalt rá, hogy Szabó Ervin maga is megpróbált kapcsolatot teremteni Szovjet- oroszországgal, az ott tevékenykedő magyar bolsevikokkal. Demény Ottó festőművészt, a fiatal forradalmárt megbízta, próbáljon meg kijutni Szovjetoroszországba és lépjen kapcsolatba a bolsevikokká lett egykori hadifoglyokkal.67 A kapcsolat felvételét azonban megakadályozta Szabó Ervin 1918. szeptember 30-án bekövetkezett halála. Röviddel elhúnyta előtt a fiatal szovjet állam nagy elismerésben részesítette Szabó Ervint, mint a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét, az orosz és a magyar forradalmárok közötti együttműködés aktív résztvevőjét, a két nép közeledésének és barátságának hívét. 1918 tavaszán szervezték meg a fiatal szovjet köztársaság első társadalomtudományi kutatóintézetét, amely a Szocialista Társadalomtudományi Akadémia, 1924-től pedig a Kommunista Akadémia nevet viselte.68 Vlagyimir Iljics Lenin nagy jelentőséget tulajdonított az Akadémia megalapításának és azt javasolta, hogy munkájába „különösen nagy számban kell bevonni külföldi marxista erőket”.69 Ez a lenini útmutatás az Akadémia Szabályzatában így fogalmazódott meg: „Egyesítve és maga köré tömörítve a tudományos szocialista erőket — mind neves teoretikusokat, mind pedig gyakorlati embereket a nemzetközi szocializmus és kommunizmus ügyén munkálkodók köréből, a világ ezen első, a Proletár Forradalom által létrehozott Szocialista Akadémiája feladatául tűzte ki a Szocialista Tudományos Intemacionálé megszervezését.”70 1918. augusztus 9-én adta hírül az Izvesztyija, hogy a Szocialista Akadémia tagjainak sorába választották „az orosz nemzetiség képviselői mellett a finn, lett, lengyel, román, német, osztrák, holland, amerikai, francia, magyar és olasz nemzetek képviselőit is”, majd az Akadémia tagjainak névsorában említette meg „a magyar nemzetiségű Szabót”.71 Néhány héttel később ugyanez a lap közzétette az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság Elnökségének határozatát J. M. Szverdlov, az Elnökség elnöke aláírásával: „Jóváhagyandó a Szocialista Társadalomtudományi Akadémia tényleges tagjainak alábbi névsora”. Itt a következő neveket olvashatjuk: R. Luxemburg, M. Pokrovszkij, N. Krupszkaja, V. Lunacsarszkij, V. Boncs-Brujevics, C. Zetkin, F. Mehring, R. Rolland, J. Lange, E. Szabó, Dr. Serratti.72 Az ekkor már súlyos beteg Szabó Ervin közeli barátainak visszaemlékezéseiből tudjuk, miként reagált a Szocialista Akadémia tagja megtisztelő cím elnyerésére: azt mély meghatódással fogadta és örömmel mondta: „ha meggyógyul, feltétlenül kiutazik Szovjet-Oroszországba”.73 Szabó Ervin temetésén, 1918. szeptember 2-án a ravatalánál tartott beszédében barátja, Jászi Oszkár mondotta ki, hogy Szabó Ervin minden erejét a forradalom ügyének szentelte. Hozzátette, hogy „A mi barátunk sohasem tért le erről az útról. Az Árva-megyei kis házból kilépve, nyílegyenesen haladt a moszkvai Szovjet Akadémiáig. Ës nem véletlen, hogy a vérző Oroszország borzalmas, de fenséges lelke jobban megértette a mi barátunk értékét és szellemét, mint a dunai álmos alkuvások országa. Hiszen Szabó Ervin lénye az orosz propagandisták és forradalmárok vérrokona volt.”74 Szabó Ervinnek a szocialista forradalom szülőhazájában való megbecsülését érzékeltette, hogy a Pravda 1918. november 16-i száma első oldalán közölte Kun Béla róla írt nekrológját, amelyben nagyra értékelte az elhúnyt elméleti és forradalmi gyakorlati tevékenységét.75 A kiemelkedő magyar szocialista teoretikusnak a forradalmi Oroszországgal fenntartott kapcsolatai, Oroszország népeinek a cári önkényuralom elleni harcával vállalt szolidaritása, az oroszországi események lényegének és az orosz forradalom jövőjének rokonszenvező és mélyreható megítélése — mindez együttesen alkotja Szabó Ervin értékes hozzájárulását az orosz—magyar forradalmi kapcsolatok erősítéséhez, a népek barátsága megszüárdításának ügyéhez. Váradi-Stemberg János (Ungvár) — Jevgenij Jegorov ( Ungvár) 180
