A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980

Váradi Sternberg János - Jevgenyij Jegorov: Szabó Ervin és a forradalmi Oroszország

val, akik világnézeti ellentéteket véltek felfedezni P. Lavrov és a tudományos kommunizmus megalapozói között. Szabó Ervin arra hivatkozott, hogy ,,Lavrov maga marxistának vallotta magát — ha némi fenntartással is —, s bizonyára tudta, miért mondja azt”. Okfejtését azzal a következtetéssel zárta, hogy P. Lavrov voltaképpen kiegészítette Marx és Engels elméletét.51

Lavrov valójában személyes kapcsolatban állt Engels-szeljevelezettVéle, azonban csak részben osztotta világnézetét. A marxizmus—leninizmus klasszikusai bírálták az orosz forradalmár „szubjektívizmusát” és ezért alaptalan volt Szabó Ervinnek az a kísérlete, hogy szinte egyenlőségjelet tegyen Lavrov nézetei és a marxizmus közé. Utóbb valószínűleg maga Szabó is erre a felismerésre jutott, mert 1904-ben „Pártfegyelem és egyéni szabadság” című cikkében (Világosság c. folyóirat) már kritikusabban elemezte a forradalmi narodnyik mozgalom teoretikusának nézeteit, egyebek között Lavrov fejtegetéseit a „kritikusan gondolkodó egyéniség” szerepéről a történelmi fejlődésben.52

A fiatal Szabó Ervinre kétségtelenül hatással voltak P. A. Kropotkin nézetei is. Erről az orosz forradalmárról, az anarchizmus teoretikusáról Szabó Ervin Klatschkotól hallott, aki az ő segítségét kérte a Kro- potkint érdeklő magyar kérdések tisztázásához. Később nyilván közvetlen kapcsolat jött létre Szabó Ervin és az orosz forradalmár között. Ezt valószínűsíti, hogy P. Kropotkin „Egy forradalmár jegyzetei” című könyve 1899. évi angol kiadásának egy példányát sajátkezűleg dedikálta a magyar szocialista teoretikusnak és a könyv ugyancsak Szabó Ervin magánkönyvtárából került elő.53

Jelentős helyet kaptak az oroszországi forradalmi események Szabó Ervinnek a nemzetközi munkás- mozgalom 1902. évi fejleményeiről írt tanulmányában, amely 1903-ban a Huszadik Század című folyóiratban jelent meg.54 A mélyebb elemzés előzményének tekinthetjük Szabó Ervinnek a Népszavában 1902. március 22-én közölt „Az orosz forradalom” című cikkét, amelyben nagyra értékelte az előző két év folyamán Oroszországban végbement eseményeket.

A Huszadik Század hasábjain „Munkásmozgalom...” címen megjelent nagyobb összefoglaló tanulmányában többek között így értékelte az orosz fejleményeket: „Az orosz forradalmi mozgalom soha nem volt olyan intenzív, mint a békecár trónralépése óta”, azaz II. Miklós 1896-ban kezdődött uralkodása óta. A továbbiakban a szerző bebizonyítja, hogy ezzel nem kívánja csökkenteni az előző szakasz jelentőségét, de hangsúlyozza, hogy „egészen a kilencvenes évek kezdetéig az orosz szabadságküzdelem nem volt tömegmozgalom, vagyis ... nélkülözte az eredményesség feltételeit”. Szabó Ervin bővebben is kifejtette ezt a gondolatot, rámutatva, hogy a szocialista propaganda Oroszországban egészen 1895-ig kisebb zárt körökre szorítkozott. „Ekkor kezdték az orosz szocialisták agitációjuk súlypontját a gyári munkásságra helyezni (amely különben ipar hiányában alig is létezett), és már az 1896. évi nagy szentpétervári sztrájkban a szocialisták keze működött”.55

Szabó Ervinre mély hatást gyakorolt az 1905—1907-es első orosz forradalom. Az ő közreműködésével készült a budapesti szocialista diákok „Orosz testvéreinkhez” című 1905-ös felhívása, amint erre Soós Pál tanulmánya utal.56

Az oroszországi eseményekről alkotott véleményét tükrözte egy könyvismertetése is, amely a Huszadik Század-ban jelent meg. Ebben részletesen ismertette „Az orosz nép baráti társasága” által franciául megjelentetett, „Az orosz forradalom első éve” című francia nyelvű krónikát, amely az 1905. október 22-től 1906. október 30-ig lejátszódott eseményeket sorolta fel. Recenziójában többek között megállapította, hogy ,Л tömegek és az egyének legendás hősiessége, a forradalmi hévnek és bátorságnak napról napra ismétlődő, szinte eksztatikus tényei csak fokozzák csodálatunkat és lelkesedésünket, és nemcsak morális, hanem a legmagasabb esztétikai örömök forrásait nyitják.” Ezek után összehasonlítva az oroszországi eseményeket a magyar haladó mozgalmak akkori helyzetével, így összegezte véleményét: „Öröm az érzésünk, ha Oroszországot nézzük, fájdalmas melankólia, ha Magyarországot vetjük vele össze. A magyar abszolutizmus méltó az oroszhoz, de a magyar szabadságharc — ha ugyan lehet ilyesmiről beszélni — nem méltó az oroszhoz.”57

Az első világháború befejező szakaszában ismét feszült figyelemmel kísérte az 1917-es februári forradalommal új lendületre kapott oroszországi felszabadító harc fejleményeit. Érdekes adalék, hogy mint a Fővárosi Könyvtár igazgatója, orosz hadifoglyokat helyeztetett át intézményéhez, akik tanfolyamot tartottak munkatársainak.58,

1917 áprilisában a Huszadik Század-ban jelent meg Szabó Ervin „Az orosz forradalom és a béke” című nyilatkozata, amely teljes egészében a februári forradalommal és ennek európai hatásával foglalkozott.59 178