A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980

Bakallár József: Sokszemközt (A Kisduna Galériáról)

vélték a helyi iskolák a tanítási időben a Kisduna Galériában a képnézéseket, később várták ezt rendszeresen, s megszületett az országban először a „rendkívüli rajzóra” gondolata. Karakterükké vált a szép iránti nyütság.

Csak jól kellett sáfárkodni a lehetőségekkel, minden felfedezés eladdig fel nem mutatott eredményeket kínált. A látogatók számára nem volt szükség protokollnévsorra. Szinte a könyvkölcsönzéssel egyidejűleg kaphatták a legközelebbi kiállítás katalógusát. Az ünnepelt és az ünneplők kölcsönösen megtisztelő jelenlétében kaphattak a rangos kiállítók és kritikusok díszoklevelet, mely ugyan szerény jele a fenntartó intézmény elismerésének, mégis igazolódott:megbecsülésnek érzik. A Kisduna Galéria Díszoklevele egyedi tervezésű, küllemében, szövegezett tartalmában mindig személyhez szóló, ezért is érzik kitüntetésnek.

Minden megnyitóbeszédet magnetofonra veszünk, sa későbbi csoportos látogatók számára leforgatjuk. Újabban született ötletem, hogy jó lenne színes diafelvételeket készíteni a bemutatott művészekről műtermeikben. Kis helyen tárolható diabankot alapíthatnánk, mely maradandóvá tehetné a későbbi generációk számára is a mi élményeinket.

Itt, a mi környékünkön így ismerték meg Hincz Gyulát, Somogyi Józsefet, Tóth Menyhértet, Ilosvai Vargát, Kondor Bélát, ázsiai szobrokat, japán textileket, de sorolni sok volna még kiket és miket, mert közel 10 éve a könyvtár megnyitásával egyidőben megindult a kiállítási program az emeleten.

Túlzás nélkül mondhatom, Budapest egyik legszebb, s ma már egyik legismertebb kisgalériája. Alkotó kollégáim választékos jelzőkkel dicsérik. Eddigi kiállításaink rangos hellyé emelték. Éves programjaink felét szervezzük, másik felét jelentkezések alapján fogadjuk.

Ha Csak lehet, a kiállítástól függetlenül randevúra hívjuk a művészeket. A feledhetetlen Tóth Menyhérttel kezdtük, s műtörténeti dokumentumként kezelhetjük bölcs elmélkedését, melyet szalag-archívumunkban őrzünk. Reich Károly Ady-illusztrációihoz is érzékletes, poétikus lelki intelligenciája, személyes rom- latlansága nyitott szerelmes ragaszkodást. Cs. Kovács László energikus egyénisége nemcsak szobrain látszik, de a külön találkozások alkalmával szuggesztív előadóképességén is érezhető volt. Ilosvai Varga István írt egy levelet a Kisduna Galériának. Legszebb életélményei közé sorolja a szakmai találkozást. Szóvirágai olyan csodásak voltak, mint valőijei.

Körültekintően szerveztem ezeket a beszélgetéseket. Érdekfeszítővé kellett terveznem is, érthetően kellett hangos gondolkodásaikat navigálnom, de kizárólag a képzőművészek szent hiúságát is ismernem kellett, hogy kielégülten távozzon alkotó és műélvező ezekről a találkozókról.

Banálisnak érzem azt a szót, hogy „gondolatébresztő”, mert teremtő kételkedések, felszabadult alkotókedv jellemezték ezeket a diskurzusokat. Érzékeny kíváncsisággal akartak segíteni, mert ilyenkor álmodoztunk jobb paravánokról és szebb posztamensekről. Kincset érő eredmény, ha egy kubikus megszólal — régen nem tudta volna, hogy Nagy Baloghról beszél —, s neki azon a képen egy talicska — de az nagyon — tetszik. Ha egy művész, vagy egy műtörténész erre rásegít, és a műhelytitkokat, műhelygondként képes előadni, akár mecénássá változtat egy fizikai munkást.

Sokszemközt a művészettel, írhatnék máris emlékezést, mikor az olvasók, műpártolók, alkotók párbeszédét, hangos gondolkodását hallhatták. A misztifikáló művészi allűrökre itt nincs szükség, nem is került rá sor. A próbát kiállt remekművek titkairól másképpen szól a művész, hiszen számára is felfednivaló- kat rejt a jó mű, de mégis a kép bőre mögé képes látni. Belgyógyászian mutathat rá Szinyei Merse ,,Majális ”-ának, vagy éppen Van Gogh „Tányérrózsák’’című munkájának erényeire.Egymás élő munkáiról pedig olyan atmoszférikusán tudnak szólni, hogy a műtárgy szülőszobájában érezheti magát a hallgatóság. Ha csak annyi kiderül egy természetelvű és egy absztrakt művész vitájából, hogy az egyikben miért megoldható mondjuk egy varrónő ábrázolása, a másikban miért nem; már könnyebben eligazodik a laikus jelenlévő is. Ha festő magyarázza el eredeti alkotása és ugyanannak reprodukciója közti különbséget, az egyik konzervben marad, a másik lélegezni kezd.

Volt a Kisduna Galériában nagymestereknek is, pályakezdőknek is kiállításuk. Műfajilag is változatos anyagot igényeltünk, de a stíluslegyező minden ágát nyílt várakozással fogadtuk. Bizonyos fokig meghatározó alapállást jelentett, de serkentő környezetet is, hogy a XX. kerületben sok művész él és dolgozik. A levegőben lógott a lehetőség az induláskor: a leendő kisgaléria legyen kizárólag a helyiek fóruma. Ha belesétálunk ebbe a zsákutcába, előbb-utóbb kifogy a névsoruk és bezárhat a bemutató terem. Ha kizárólag vendégművészeket hívunk, örökös kitekintéseinkkel alábecsüljük saját kvahtásainkat. Bölcsnek lát154