A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980

Mikó Zoltán: Szemléltető propaganda a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

Nagy hangsúlyt kap különösen a hatvanas—hetvenes években a könyvtárak kialakuló szolgáltatásainak, nyitvatartási idejének tudatosítása. Sárdy Károly grafikusi munkáját dicséri a vegyes, felnőtt és gyermekkönyvtárak plakát- és röplap sorozata. Ezek mutációkban készültek, több típusuk volt. A kerületi könyvtárak, az olvasóteremmel rendelkező könyvtárak, a fiókkönyvtárak, a vegyes (gyermek, felnőtt) könyvtárak és az önálló gyermekkönyvtárak más szövegű plakátot és röplapot kaptak. Általában két-három színnyomással készültek. Bianco-változatokat is nyomattak, amelyeket később létrehozott könyvtárak kaphattak meg. A plakátok betűi kiegyensúlyozottak, kifejezetten komolyságot tükröznek. A könyvtár nevének, számának, címének közlése mellett a nyitvatartási időt — ahol van — , a helybenolvasás lehetőségét, a kézikönyvtári, periodikaállományt is jelzi, feltünteti a beiratkozási díjat is. A gyermekkönyvtári plakátokat és röplapokat a gyermekkönyvtári (több színű) embléma díszíti. Egyszerű szövegű, információt adó propagandaanyagok ezek, igen nagy szolgálatot tettek, mert az iskolákban, lakóházakban, művelődési intézményekben hirdették, hol találhatók és mikor vehetők igénybe a könyvtárak. Egészen a hetvenes évek végéig forgalomban voltak. (10., 11., 12. sz. melléklet)

1972-ben a mozgókönyvtár megindításához készültek propagandaanyagok. Ezek újakkal is gyarapodtak a későbbiek során. A MOZGÓKÖNYVTÁR felirat emblémaszerű megoldása különösen jól sikerült. (Az autóbuszt formázza!) (13., 14. sz. melléklet) Kis prospektusa reklámmódszereket követ.

Joó Margit festő-grafikus és Sárdy Károly munkái egyre több gyermekkönyvtári propagandaanyagon jelennek meg. Sárdy Mesedélután plakátja a könyvtárakon belül, a kirakatokban, az iskolákban került elhelyezésre. Megfelelő helyen a gyermekfoglalkozások programját közölhették (15. sz. melléklet). Joó Margit két legismertebb színes röplapja Te se ülj a könyvön... és a Könyv nélkül én is unatkozom... elindította az ötletek egész sorát. (16., 17. sz. melléklet)

Visszahívó, felszólító levelezőlapok

A könyvtárak látogatottságának megemelkedése a lemorzsolódások növekedésével és a könyvek késedelmes visszahozásának egyre gyakoribbá válásával is együtt járt. Kezdetben a könyvtár szigorú hangú felszólításokkal igyekezett védekezni. Hamar belátták azonban a könyvtárosok és a könyvtár vezetői, hogy csupán büntetésekkel, perlésekkel nem lehet célt érni. — A szükség hozta, hogy ki kellett találni olyan eszközöket, amelyek kifejezik a könyvtár viszonyát az olvasóhoz és fordítva. Azt kellett megkeresnünk, ami összekapcsol és nem azt, ami elválaszt. így születtek meg visszahívó és felszólító levelezőlapjaink, Bakallár József festőművész és Artner Margit grafikus közreműködésével. (18., 19., 20., 21., 22. sz. melléklet) A szövegek udvarias hangja, az illusztrációk ötletessége és egyszerűsége nem taszít, hanem vonz! A rádió egyik riportemője 1979 áprilisában felhívott, hogy sürgősen beszélni szeretne velem, mert a szomszédjának harmadikos kisfia megmutatta neki azt a levelezőlapot, amit a könyvtárból kapott. Akkor előszedtük az egész kollekciót és a rövid — magnóra vett — beszélgetésünk másnap a reggeli adásban kapott helyet. Lényege az volt: nagyon fontos, hogy a gyerek - de bármelyik olvasó is — személyes és írásbeli kapcsolatok során egyaránt érezze, hogy a könyvtár ténylegesen barátja és számontartja őt. Ebben pedig sokat segítenek ízléses, ötletes rajzú és szövegű visszahívóink és a könyvek visszahozására felszólító levelezőlapjaink. — A Magyar Ifjúságban — K. L. M. aláírással — megjelent rövid cikk a felnőtt ember meglepetésének és jóérzésének adott hangot. A cikk címe: Például így!

„Kedves Olvasónk! Sajnáljuk, hogy az utóbbi időben nem látogathatta könyvtárunkat. Reméljük, hogy ebben nem valami betegség vagy kellemetlenség gátolta. Könyvtárunk változatlan barátsággal és készséggel áll rendelkezésére. Szeretnénk, ha munkájában, művelődésében, kulturált szórakozásában és aktív pihenésében könyvállományunkkal segítségére lehetnénk. Látogatását várva tisztelettel:...”

Igaz, az aláírás hiányzik a nyomtatott szöveg után a Bakallár József Ex librisével díszített levelezőlapról, a néhány sor mégis a személyes üzenet meghittségét kelti a címzettben. A címzettben, aki néhány évvel ezelőtt egy gyors munkával kapcsolatban egy kis VIII. kerületi Szabó Ervin könyv tár fiókba botlott be, ott segítséget kapott, és útjai, könyvolvasási szokásai másfelé vezérelvén, meg is feledkezett egyszeri látogatásáról, és akit lám, mint elveszített, de a könyvnek visszaszerezhető jó barátot tartanak nyilván.

137