A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980

Mikó Zoltán: Szemléltető propaganda a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

SZEMLÉLTETŐ PROPAGANDA A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁRBAN

Hetvenöt esztendő alatt több egymást követő generációban fogalmazódott meg — hagyományozódott is, de a társadalom életének, tevékenységének bonyolultabbá válásával gazdagodott és integrálódott is — a művelődéshez, ezzel együtt a könyvtárhoz fűződő társadalmi és személyes érdek. A társadalom, a termelési és művelődési viszonyok fejlődése és a könyvtár (állományának, szolgáltatásainak) gyarapodása, funkciójának bővülése, a társadalom eleven mozgásában érvényesülő tevékenysége alakította ki, és állandóan formálja a könyvtár társadalmi képmását. Abban tehát, hogy milyen módon él a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az ország, a főváros lakosságának, az egyes embereknek a tudatában — igen nagy szerepe van magának a könyvtárnak. Intézményünk társadalmi megbecsülést vívott ki magának. Ebben közrejátszik a tudományos és közművelődési könyv- és folyóiratállomány kulturális értéke, az anyag sokoldalú feltárásának hagyományos színvonala (katalógusok, bibliográfiák, szabadpolcos rendszer), az egész fővárost átfogó hálózat viszonylagos szervezettsége, a szolgáltatások differenciálódó rendszere, a könyvtárosok általában szerény, segítőkész magatartása és az a törekvésük, hogy folyamatosan tanulmányozzák az olvasói igényeket és az állományt. A könyvtár központja és a kerületi könyvtárak létrejöttük pillanatától kezdve felvállalták társadalmi kötelezettségeiket és részt vettek eszmei-, politikai-, gazdasági, művelődési feladatok megvalósításában. Még az ellenforradalmi kurzus idején is a haladás bázisai maradtak, mentették és továbbadták a tudomány, az irodalom értékeit.

A könyvtár vezetői és könyvtáros kollektívái mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a gyűjtemény könyveit és egyéb dokumentumait, a könyvtár szolgáltatásait a társadalom hasznára fordítsák, ezért gondosan és folyamatosan foglalkoztak a könyvtár népszerűsítésével, a könyvek, az olvasás propagálásával. A tömegkommunikációs eszközök fejlődésével szélesedett és hatékonyabb lett a propaganda és természetesen jelentős változásokon is ment át. Mindig két iránya volt: egyrészt a könyvtárhálózat olvasóit tájékoztatta a könyvtár állományának gyarapodásáról, olvasószolgálati tevékenységéről, kulturális akcióiról - másrészt a lakosság különböző rétegei (a potenciális olvasók) körében népszerűsítette a könyvekben rejlő művelődési, szórakozási lehetőségeket. Ez állandóan ébren tartotta a könyvtár iránti érdeklődést, aminek bizonyítéka az olvasók, kölcsönzők, olvasótermi látogatók gyarapodása, újra feltöltődése.

A propagandaeszközök és módszerek a közvetlen célkitűzésektől, a társadalmi rétegektől, az adott időszaktól függően változtak ugyan, de közben kialakult egy jelképrendszer, a közönség által is elfogadott stílus. Volt kívánnivaló az eszközök és módszerek technikai minőségével kapcsolatban, de ezek nagyjából összhangban álltak a könyvtár szolgáltatásainak egyidejű állapotával, lehetőségeivel. Felvetődik az a kérdés is, elégséges-e, ha csak a propagandaeszközök és módszerek változnak? Természetesen a korszerű propagandára is vonatkozik a tartalom és forma egységének követelménye. A propaganda tartalmának változása a könyvtári szolgáltatások bővülésével és magasabb színvonalával hoz gazdagodást. A művelődés, információszerzés könyvtári feltételei (a könyvállomány összetétele, a feltárás és tájékoztatás színvonala, a helybenolvasás lehetőségei, a jólképzett könyvtári személyzet stb.) meghatározzák a propagandamunka tennivalóit. A gyatra könyvanyag, a szűk elhanyagolt, korszerűtlen könyvtári helyiség, a szervezetlenség, a szakszerűtlen és udvariatlan kiszolgálás, a felesleges időpocsékolással járó várakoztatás lerontja a legjobb propaganda, a legötletesebb reklám hatását is. Felajánlani, népszerűsíteni, a figyelem központjába állítani azt kell, amit biztosan nyújthatunk, amire képesek vagyunk, aminek igénybevétele a közönség érdekében való, társadalmi és egyéni haszonnal jár. Felesleges például helybenolvasásról beszélni ott, ahol a minimális olvasótér sem áll rendelkezésre. Hiányos, rosszul szervezett kézikönyvtárra nem lehet megbízható refe- rensz-szolgálatot építeni. Csínján kell tehát bánni a „propaganda-ígéretekkel”. Ezért utólag is helyeselni lehet, hogy szerény adottságokkal rendelkező, a növekedés ezernyi gondjával küszködő központi könyvtárunk és a kerületi hálózat szolgáltatásait mértéktartóan reklámoztuk, inkább elviselve a szakmai berkek133