A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1977-1978
Berza László: Tervezet a "Budapest története képekben, 1493-1980" c. várostörténeti képbibliográfia tematikájához
nyelt például az, hogy a képet földrajzi és történeti vonatkozású azonosítása után műfajilag is meghatározzák. A bibliográfusnak ismernie kellett a műfajon belüli nagyobb korszakváltásokat és legjellemzőbb stílusukat, a grafikai, nyomdai, ill. sokszorosító eljárásokat, hiszen a kép egyik fontos adata éppen az előállítás technikájára utal. Ezeket az ismereteket részben hazai szakirodalomból, részben pedig szakemberek által vezetett tanfolyamokon lehetett elsajátítani. Az ilyen szakmai előkészület után már nem csupán a mennyiségi növekedés volt szembetűnő, hanem az adatok föltárása is pontosabb lett. Címfelvételi utasítás, rövidítési jegyzékek és egyéb segédeszközök készültek el, amelyek segítségével a képbibliográfia adatainak kiegészítése 1979 végére, néhány kisebb fejezet kivételével befejeződött és a kiadás lehetősége belátható közelségbe került. A gyűjtésnél minden nyomtatásban vagy bármilyen sokszorosító eljárással és bármikor megjelent kép leírása megtörtént. A művészi kivitel nem volt meghatározó szempont és a dokumentálás a mai főváros területére terjedt ki. A kép adatai részben a címleírásba, részben az annotációba kerülnek. Az indokolatlanul hosszú képaláírás a lehető legrövidebb értelmes szöveggé rövidítve, a téves aláírás helyesbítve, a szöveg nélküli képek pedig koholt címmel szögletes zárójelben a címfelvételben találhatók. A címfelvétel további része a kép lelőhelyére utal. Itt szerepel a Budapest-gyűjteményben őrzött dokumentumok helyszáma is. A címleírás a Budapest-gyűjteményben használatos bibliográfiai szabályoknak * megfelelő, de az országos szabványnak nem ellentmondó formában történik. A képre vonatkozó további adatokat az annotáció tartalmazza. Ebben a részben kereshető minden olyan adat, amely a címfelvételt kiegészíti. Sorrendben itt kerül közlésre a kép műfaji megnevezése. M metszet Fe festmény R rajz F fénykép Ennél részletesebb műfaji bontás alkalmazása fölösleges lenne. Nem történik meg tehát az M-metszet bontása réz, acél, linó, fametszetre. Az M-metszet után, ha nem eredeti dúcról nyomták azt, a "repr." /reprodukció/ jelzés áll. A Fe festmény R-rajz utánnyomására is a "repr." szócska utal. Az annotáció a kép további adatait, a kép méretét, szerzőjét, tájolását, szinét, készítésének időpontját, ritkasági fokát, minősítését és a tartalom részletezését rögzíti. A hatalmas mennyiségű anyag tematikai formálása a gyűjtéssel párhuzamosan történt. Témabontásban a nagyobb egységből a kisebb felé haladva előbb a látképek, a nagyobb földrajzi egységek csoportja látható, majd az egyes részleteken át haladva az utcák, terek következnek. Ezt az egyes épületek, esetleg az épületek részletképei követik. A szerkesztésnél elkerülhetetlen volt, hogy olykor időrend, betűrend, vagy más logikai rendezési elv érvényesüljön. Minden képről csak egy cédula készült. A képeken található valamennyi említésre méltó adat föltárását a mutatók segítik. Egy-egy téma adatai olykor három-négy fejezetből kereshetők össze. /Pl. a Dunát kereső olvasónak a "Látképek", a "Hidak", a "Margitsziget", a "Hajózás" című fejezetekre kell a figyelmét fölhívni./ Általában egyik témáról a másikra, ritkább esetben azonban az egyes tételekre történik hivatkozás. Az utalókkal nem kimutatható adatokat teljességgel csak a nyomtatásban megjelenő képbibliográfia mutatórendszere tárhatja föl. A hivatalok, gyárak, intézmények, iskolák stb. általában az utolsó elnevezésük alapján kerülnek besorolásra. Ez a rendezési elv gyakran 99
