A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976
Halottaink
CSENEYIVÁNNÉ Mikszáth Edit (1917-1976) Mikszáth Kálmán unokája volt, s talán ez a körülmény is hozzájárult, hogy élete utolsó szakaszát egy nagy könyvtár falai között töltse. 1964. januártól dolgozott nálunk többféle beosztásban. A perlési csoportnak 11 éven át volt szorgalmas, odaadó, lelkiismeretes munkatársa. Jó kolléga volt, igyekezett mindenkinek segíteni. Nyugdíjba vonulása előtt, hirtelen támadt súlyos betegsége ragadta ki körünkből. Emlékét megőrizzük. KÁRPÁT PÁL (1890-1976) Több mint fél évszázadot töltött a könyvtár falai között, becsukott szemmel is eligazodott a palota minden zegzugában, óvta természeti csapásoktól, felelőtlen elemek kártevésétől. A központi könyvtár őrzője, az olvasók első számú barátja volt, portás, s egyszersmind a könyvtárosok segítője. A rábízott értéket, a könyvtár rendjét önfeláldozóan védte. Mindenek felett valónak tartotta az olvasók udvarias eligazítását. Nemcsak kollegái, hanem a központ látogatóinak egymást követő generációi fogadták őt szívükbe és őrzik emlékét. KENDŐL KATALIN (1924-1976) 10 évig volt munkatársunk. 1966- ban került átmenetileg a kispesti, majd az újpesti 28- as könyvtárba, a műszaki részleg vezetőjének. Matematika- fizika szakos tanári képesítését nagyon jól hasznosította. Szigorú volt önmagához és mindenkihez. A munkája töltötte be életét. Legjobbik énje abban mutatkozott meg, ahogyan a fiatalokat a könyvtárban érettségire, felvételire készítette elő. Kipirult arccal, lelkes izgalommal járt- kelt asztalaik közt, papírjaik fölé hajolt és fáradhatatlanul magyarázott nekik... Volt tanítványai ma is bejárnak a könyvtárba, beszámolnak arról, hol tartanak; az ő eredményeikben csakúgy, mint a mi emlékezetünkben tovább él Kendői Kati. 222
