A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976

Halottaink

HALOTT AINK

BUKPÁLNÉ Istráb Eszter (1928-1974)

A felszabadulás adta meg számára annyi más sorstársával együtt a lehetőséget, hogy értelmiségivé váljon, hogy aktív részese legyen új történelmünknek.

Eszter nyolcgyermekes ceglédi parasztcsalád irodalom, színművészet és népitánc iránt érdeklődő gyermeke volt.

Tudásszomja hozta Budapestre, a népi kollégiumba, a kórházba, ahol ápolónő volt, s aztán 1954- ben a könyvtárba. Érettségizett, tanfolyamot végzett, egyetemen tanult.

Igazi népkönyvtáros volt és maradt. Olyan ember, akinek az olvasószolgálat mindig azt jelentette, hogy az olvasót valóban szolgálni, segíteni, nevelni kell. És ezt a munkát mindig kommunista meggyőződéssel végezte. 1956- ban lett párttag.

Családi okokból néhány esztendeig Pécsett dolgozott, ott is könyvtárosként a Tanárképző Főiskolán.

1971- ben tért vissza a fővárosba, a Szabó Ervin Könyvtárba.

Őszinte és igazmondó, önfeláldozó kollégát vesztettünk.

FALUD1 GÉZÁNÉ (1910-1974)

A mindig derűs, jókedélyü Erzsiké először mint olvasó az albertfalvai könyvtárfiókban segített a könyvtárosnak. Nyugdíjba menetele után került a 6-os könyvtárba, s 5 évig mint ruhatáros dolgozott. Munkáját szívesen és lelkiismeretesen végezte. A kollégák, az olvasók nagyon kedvelték, becsülték.

Emlékét szeretettel megőrizzük.

SCHWERTNER GÁBOR

(1900-1974)

Tanítószülei korán elhaltak. 1935-ben lett fővárosi tisztviselő. 1936-tól a 60-as évek elején történt nyugdíjazásáig dolgozott a Szabó Ervin Könyvtárban, de éveken át visszajött még, ha szükség volt munkájára. Közel 40 év kötötte össze életét intézményünkkel.

Egyéniségének, finom humorának varázsa mindannyiunk egyik legkedvesebb kollégájává, barátjává tette. Megjelenése, kiegyensúlyozott, derűs nyugalma az olvasókban is tiszteletet és szeretetet váltott ki. Soha nem kért, de mindig tudott segíteni. Soha nem panaszkodott, de mindig megértette mások problémáit. Készen állt a komoly munkára, de ha úgy adódott, fiatalos lendülettel vett részt minden derűt, felüdülést jelentő megmozdulásban.

Különleges szín tűnt el vele azok életéből, akikkel együtt dolgozott és akik nagyon szerették.

220