A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973

Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez

helyei. Ti kollégák tudjátok, hogy kik vonják be a politikai vitákba a diákkongresszusokat. A román diákok azon csoportja teszi ezt, amely esztendők óta fáradhatatlanul minden alkalommal előhozakodik a román nép elnyomására vonatkozó panaszaival, hogy a nyugat civilizált népeitől védelmet kérjen nemzeti fennmaradásának fenyegetettsége miatt.

Önmagában ez a körülmény még nem késztetett volna bennünket arra, hogy tőletek, kollégáink, szót kérjünk. Még akkor sem tennénk, ha bármilyen jogosak is a románok panaszai, megindítóak magyarországi szenvedéseik, ha üldöztetésük által általában is csorbát szenved a szabadság és méltányosság eszméje. Véleményünk szerint ugyanis diákkongresszusok, így tehát a nemzetközi diákkongresszusok sem megfelelő színterei a nemzeti-politikai harcoknak. Ha mégis felkeressük kongresszusotokat, ezt nem azért tesszük, hogy a magunk részéről is politikai harcok színterévé alakítsuk ezt. A mi lépésünk csak elhárító aktus, egy leküzdhetetlen ellenszenv kifejezése, amelytől szabadulni akarunk, utálaté, amelyet a románok ellen hadakozó hazug és képmutató diákcsoporttal, ami kedves magyar honfitársainkkal szemben érzünk. Ezeknek az uraknak a képéről akarjuk letépni az álarcot, ezeket az urakat akarjuk igazi mivoltukban megmutatni, hogy lássátok, kiket ünnepeltek az eddigi kongresszusokon, kik azok, akik szavainak és tetteinek hitelt adtatok. Mi tehát az ellenkezőjét akarjuk annak, amit a magyar és román diáktársak tesznek. Világosságot akarunk teremteni, hogy a nemzetközi diákkongresszusnak lehetőséget adjunk a nem ide való örökös rendbontókkal, a magyarok és románok harcával való végleges leszámolásra.

Nézzetek körül a teremben kollégák, és okotok lesz, hogy nevetőizmaitokat megmozgassátok! Ha még nem vettétek volna észre — amit természetesen a szóban forgó uraságok tolakodó és feltűnő viselkedése miatt fel sem tudunk tételezni — szemetek egy különös csoporton fog megakadni. Piros és kék, zöld és sárga kabátokat, rövid és hosszú tollakat, keményített pantallókat, pengő sarkantyúkat, csillogó fényű hosszúszárú csizmákat fogtok látni. Ha közelebbről megnézitek, észre veszitek, hogy a forró nyárban borzadást keltő öltözék embereket rejt, élő, hús-vér embereket: nem tetovált vadakat, indián varázslókat, vagy Párizs északi hideg éghajlata ellen védekező kongó-négereket. Szó sincs róla, diákok ezek, igazi egyetemi hallgatók, kollégáitok, a mi szeretett honfitársaink, a magyar diákok.

Ha megkérdezitek tőlük mit jelent ez a viselet, el fogják mondani, hogy ez a magyarok ezer éves, még Ázsiából hozott nemzeti viselete; ha csodálkoztok a nemzetiség e különös dokumentálásán, azt válaszolják, hogy az ősnemzeti-népi sajátosságok és nyugateurópai kultúra egy ragyogóan sikerült ötvözetéről van náluk szó: ha kifejezitek örömötöket (!), hogy ilyen élénken és ilyen számosán vesznek részt a nyugateurópai kultúrmozgalomban — amelynek kétségkívül a nemzetközi diákkongresszus is hordozója — csak szerénységük fogja tiltani, hogy ne utaljanak a magyar diákságnak ezért a kultúráért hozott számtalan áldozatára.

Mi azonban azt mondjuk Nektek kollégák: ez a színpadias piros-fehér-zöld külsőség csak arra szolgál, hogy a viselőik belső egyhangúságát és fakóságát eltakarja: a magyar nép sokat dicsért csatlakozása a nyugateurópai kultúrához bizonyosan kimutatható a nemzet némely elemén, de legkevésbé ezeken az uraságokon és ami az áldozatkészségüket illeti, eláruljuk nektek, hogy mindnyájan, egyenként és együttesen a magyar állam költségén, a magyar kormány támogatásával utaztak Párizsba, hogy a szembe porhintés régi magyar politikáját vidáman tovább űzzék. Kik vagyunk azonban mi, akik megengedjük magunknak, hogy saját honfitársainknak szemrehányást tegyünk ? Kik vagyunk, akik nem szégyellünk diákokat, kollégáitokat és vendégeiteket a legsúlyosabb vádakkal illetni ? Kik vagyunk akik arra törekszünk, hogy a megvetés érzése váltsa fel nálatok a tiszteletet és hódolatot, amellyel — nem egy népnek, mert azt nem ismeritek — hanem tanulótársaitok egy csoportjának esetleg adóztok.