A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
M. Vásárhelyi Edit - Varsányi Lívia - Bakó Jánosné - Jancsovics Klára: Az óbudai 8-as számú könyvtár 50 éves története
mer felszólalását, melyben egyértelműen hangsúlyozta, hogy az új típusú munkáskönyvtárt a Városi Könyvtár saját fiókjának tekinti. A gázgyári könyvtár 2541 kötettel nyílt meg, állománya az év végére 3095 kötetre emelkedett (56 napon kölcsönzött az első évben, heti hat órai nyitvatartással, év végére 248 olvasója volt, forgalma pedig 2229 kötet.) Kremmer olyan komolyan vette patronálási ígéretét, hogy az Értesítőben, a fiókkönyvtárak statisztikai adatainak végén részletesen közölte a gázgyári könyvtár statisztikai adatait. Sőt, 1922-ben közzétett egy, a gázgyári könyvtáros által készített kimutatást is az ottani legolvasottabb írókról és a legkeresettebb tudományszakokról. Két évig szerepelt még a gázgyári munkáskönyvtár a Városi Könyvtár fiók-statisztikájában. 1923-ban 3259 kötete volt, olvasóinak száma: 352, forgalma: 3505 kötet. Az 1924. évi Értesítőben már csak egy hiányos statisztikát találhatunk, 1925-től ez is nyomtalanul eltűnt a Városi Könyvtár nyilvántartásaiból és az Értesítő egy szóval sem magyarázta meg az eltűnés okát. Az ok azonban nyilvánvaló: időközben létrejött az óbudai fiók, melyet 1923 szeptemberében mégiscsak megnyitottak és a Városi Könyvtár ezután már nem tartotta szükségesnek a gázgyári munkáskönyvtár patronálását. Térjünk azonban vissza a 8-as számú könyvtár keletkezésének előzményeire, illetve a Városházán folyó vitára. Itt ugyanis a gázgyári könyvtár 1922. évi megnyitása után sem szűnt meg a villongás a két rivalizáló kerület között. A pénzügyi bizottság 1923. évi március 23-i ülésén dr. Plátthy György felszólalásából kiderült, hogy a Tabánban is kijelölték a könyvtár helyiségét, sőt, meghatározták az állványok méreteit is. Ugyanakkor Óbudán már készen álltak a Kórház utcai iskola helyiségei a könyvtár megnyitására. 1923 május 16-án Kremmer még bejelentette a könyvtári bizottság ülésén, hogy a személyzeti létszám- hiány miatt aggályai vannak az óbudai könyvtár megnyitásával kapcsolatban. Kontra Aladár azonban, az óbudaiak törvényhatósági bizottsági tagja, egyúttal országgyűlési képviselő, latba vetette minden befolyását és ez is hozzájárult, hogy június 5-én a Városi Nyilvános Könyvtár központja határozatot hozott, mely szerint ,,... a 8-as számú fiókkönyvtár1 berendezési munkálatai befejezést nyertek, megnyitását elrendeli a tanács.” A tanács egyúttal felhívta Kremmer könyvtárigazgatót, hogy a 8-as számú fiókot minden ünnepélyesség mellőzésével haladéktalanul nyissa meg. így végül 1923 szeptember 2-án, sok huza-vona után, ,,minden ünnepélyesség mellőzésével” megnyílt a Kórház utcai iskola két helyiségében az óbudai könyvtárfiók. Ha összevetjük a gázgyári könyvtár nagystílű megnyitásával, valamint figyelembe vesszük, hogy 1923-ban ünnepelték Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulóját, tényleg meglepőnek találjuk, hogy nem használták fel a megnyitást egy látványos ünnepség megrendezésére. Ennek okát kereshetjük a fent leírt villongásokban és az új fiók szegényes elhelyezésében, de valószínű, hogy a nehéz gazdasági viszonyok is közrejátszottak. Az 1923. évi könyvtári jelentés ui. hangsúlyozta, hogy a könyvbeszerzésre szánt összeg 50 százalékkal csökkent, s a könyvhiány miatt súlyos helyzetbe került a Központ, főleg pedig a hálózat. Ilyen körülmények között nagy eredménynek számított, hogy egyáltalában meg lehetett nyitni egy új fiókot. Az újonnan megnyílt könyvtár egyik helyiségében volt a gyermekkönyvtár, szabad- polcos berendezéssel, a másikban a felnőtt kölcsönző. A fiók vezetője Görgényi (Guckler) Ottó lett, aki azt egészen 1942-ig, tehát közel húsz évig vezette, mellette egy beosztott könyvtáros működött: Vértessy József, az 1928-as olimpiai bajnok vizilabdacsapat tagja. Említést érdemel, hogy a megnyitás napján az első olvasó egy Gébért nevű, óbudai nyomdász volt. 4389 kötettel indult meg a kölcsönzés (ebből 3902 volt a felnőtteknek és 487 a gyermekeknek szánt könyv). A jelenlegi kerületi könyvtárakat 1951-ig „fiókoknak”, „fiókkönyvtáraknak” nevezték.
