A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez
ELFELEDETT KÉZIRATOS FORRÁSOK SZABÓ ERVIN MOZGALMI ÉS KÖNYVTÁROSI TEVÉKENYSÉGÉHEZ A közelmúltban nagy értékű kéziratos anyagot talált Urayné Kőhalmi Katalin 1969- ben elhúnyt édesapja, Kőhalmi Béla professzor kiterjedt hagyatékában. A kereken 80 féle dokumentumot, köztük Szabó Ervin kiadatlan cikke és egy beszódvázlata töredéke lapjait és 1903-as (fénymásolatokból már régóta ismert) önéletrajza eredetijét, 28 Szabó Ervinnek címzett levelet, Szabó Ervin egy jegyzetfüzetét, néhány jegyzetlapját, útlevelét, eredeti fotókat, továbbá fényképlenyomatokat, újságkivágatokat, meghívókat stb. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjának ajándékozta. Ismeretes, hogy Kőhalmi Béla, Szabó Ervin legkitűnőbb munkatársainak egyike, aki 1909-től 1919-ig, majd 1945-től 1950-ig dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Kőhalmi az 1918-ban elhunyt Szabó) Ervin a századelő története szempontjából felbecsülhetetlen forrásértéket jelentő levelezésének és egyéb személyes iratainak megőrzője, a történelmi viharokon átmentője volt. 1955-ben mintegy 2500 levelet és egyéb dokumentumot juttatott a Munkásmozgalmi (ma Párttörténeti) Intézet Archívumának majd röviddel később Szabó Ervin jogászdoktori diplomáját a Fővárosi Könyvtárnak ajándékozta. A most előkerült különös figyelmet érdemlő darabokat azonban haláláig magánál tartotta, de ezekről, mint leánya közölte, úgy végrendelkezett, hogy szintén a Könyvtárra kívánja hagyni. így kerültek a most felszínre bukkant Szabó Ervin dokumentumok Kőhalmi Béla könyvtárosi pályafutásának első színhelyére. Ez az újabb Szabó Ervin anyag jó helyre jutott, hiszen e téren a Könyvtár már eddig is gazdag forrásgyűjteménnyel rendelkezett. Az intézmény századeleji irattárában nagy tömegben találhatók 1904 — 1918 közötti Szabó Ervin kéziratok, köztük levelezése néhány darabja is. 1918 — 1919 fordulóján Szabó Ervin 5000 kötetes szocialista bibliofil magán- gyűjteménye szállt a központra a könyvtár névadójának végrendelete értelmében. A könyvek között nagy számmal találhatók magyar és külföldi szerzők Szabó Ervinhez címzett dedikációi és magának Szabó Ervinnek kéziratos bejegyzései. A központ megőrizte a Szabó Ervin 1918 október 2-i temetésén elhelyezett 49 koszorú nagyrészt munkásszervezetek feliratait rögzítő szalagját. A közelmúltban Szabó Ervin utolsó nagy művéhez, a „Társadalmi és pártharcok a 48 —49-es forradalomban” c. munkájához korabeli lapokból másolt kéziratos forrásjegyzeteivel is gyarapodott ez az állományrész, majd 1968-ban rokonaitól vásárolt az intézmény első igazgatója által édesanyjának címzett 31 levelet, illetve lapot, továbbá két kisformátumú noteszt egyetemista korában beírt Nietzsche, Lassalle és Emerson idézeteivel. A most Kőhalmi Béla hagyatékából átadott darabok kiegészítik a korábbiakat, így pl. egy harmadik jegyzetfüzet, amelybe „1848” cím alatt a fentiekhez hasonlóan poszthumusz művéhez használt forrásidézeteket gyűjtött, emellett könyvtári vonatkozású iratai is gyarapítják az ugyanilyen tárgyú már meglevő nagy anyagot. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár annál is inkább igyekszik az elhunyt igazgatójára vonatkozó emlékek gazdagítására, mert egy korábban hozott igazgatósági döntése 62
