A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Vándor Katalin: Az olvasók lemorzsolódásának okai a 9. sz. kerületi könyvtárban
Könyvtáron kívüli okokra hivatkozik az összes válasz 75%-a. A kérdőív kitöltőinek 25%-a talált valamilyen hiányosságot a könyvtár munkájában, bár nem ezt tartották döntőnek elmaradásukban. Ez az arány arra utal, hogy a könyvtár az olvasók nagyobb részének szükségleteit és igényeit kielégíti — s hogy munkánkban nincsenek nagy mérvű hiányosságok. Felvetődnek olyan kérdések, amelyekre a vizsgálat már nem képes konkrét választ adni. Pl.; — akiknek kevés az idejük könyvtárba járni, miért nem tudnak erre időt szakítani ? (Nem is akarnak? Élményhiány?) — aki ritkán tartózkodik itthon, máshol olvas-e, és hol ? — akik elköltöztek, beiratkoztak-e más könyvtárba ? — a fiatalok miért csak kötelező olvasmányért keresnek fel bennünket ? — miért nincs szüksége könyvekre ? A saját könyvtár anyaga bőségében és választékában semmiképpen nem pótolhatja egy könyvtár állományát. Tulajdonképpen túl kell lépnünk azon a kérdésen, hogy tőlünk miért morzsolódtak le az olvasók, mert ezen túlmenően az igazi problémának azt tartom, hogy a volt kölcsönzők rendszeres olvasók maradtak-e. Ebből a szempontból „lényegtelen”, hogy az olvasók tőlünk nem kölcsönöznek könyveket, ha más könyvtár olvasói, (a vizsgált személyek 50,7%-a hivatkozik erre) vagy saját könyveiket olvassák. (7,5%) Volt olvasóink 58,2%-áról van olyan információnk, melynek alapján következtethetünk rendszeres olvasásra. A fentmaradó 41,8%-ból ki kell vonnunk azokat, akik már nem élnek, 4,4%-ot, tehát marad 37,4%. Ez a szám azért jelentős és magas, mert olyan emberekről ad felvilágosítást, akik már egyszer eljutottak oda, hogy beiratkozzanak egy könyvtárba. A következő vizsgálatok eredményeivel szeretném bővebben kiegészíteni az idáig tapasztaltakat. Az ideiglenesen nem kölcsönző olvasók folyamatos megfigyelése,8 A megfigyelést féléves időtartamra terjesztettem ki, ezen belül megvizsgálva az összes szünetelést, külön azokat, akik az első három hónap után sem tértek vissza, valamint azokat akik végleg kimaradtak és ezt a szünetelés kezdetekor tudomásunkra hozták. A megfigyelés módszere: — abban az esetben, amikor az olvasó csak visszahozott könyveket, de nem választott újat, a könyvtáros megkérdezte, hogy miért nem akar kölcsönözni. A kapott információt felírta egy kis kartonlapra, s ezt elhelyezte az olvasó tasak- jában. Zárás után a kartonokra felírtam az aznapi dátumot, az olvasó számát, korát, foglalkozását (kódszámokkal) és azt, hogy hány éves könyvtári tag. Ha az olvasó a vizsgált időszak alatt visszatért, kiegészültek a dátumok a visszatérés idejével és okával. A visszatérés okát nehéz tisztázni — olyan kérdést feltenni, hogy valaki miért tért vissza a könyvtárba — félreértésre adhat okot. így csak abban az esetben regisztrálhattuk ezt a tényt, ha maga a kölcsönző közölte a visszatérés okát. Az így kapott válaszok igen hiányosak, s ezért feldolgozásra, elemzésre alkalmatlanok. 8 A vizsgálat elvégzését azért tartottam szükségesnek, mert az ideiglenesen nem kölcsönző olvasók közül kerülnek ki később a lemorzsolódottak, s így információkat szerezhetünk az elmaradás kezdő okairól. Ideiglenesen nem kölcsönzőknek neveztem el a vizsgált csoportot, mert a féléves megfigyelési időszak alatt, kevés olvasóról tudtuk meg, hogy végleg kimaradnak könyvtárunkból, a többségről feltételeztük, hogy csak bizonyos ideig nem keresnek fel bennünket. 190
