A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Kovács Csilla: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiállításai 1930-1960
ségeket, állandó gyakorlattá tették a kiállítások rendezését. A könyvtár épületében, a Budapest Gyűjtemény olvasótermében — mellesleg eredetileg ezt kiállítóteremnek szánták — a titkárság termében, a tájékoztató helyén, a könyvtár lépcsőházában és a földszinti dohányzóban tudtak helyet biztosítani a kiállításoknak .E két utóbbi helyiség vált a kiállítások törzshelyévé. Ez az oka annak, hogy a jelen cikkben a központban rendezett kiállítások megtekintőinek számát még hozzávetőlegesen sem tudjuk közölni; gyakorlatilag ugyanis minden olvasó, aki egy adott kiállítás nvitvatartása idején felkeresi a könyvtárat, kénytelen-kelletlen kiállítási látogatóvá válik. Éppen ebben rejlik a felszabadulás után rendezett kiállítások hatalmas közművelődési szerepe. Számtalan kis és nagy kiállítás rendezése után alakultak ki a könyvtárban rendezett kiállítások alapvető módszerei. Fontosnak tartották és figyelembe vették az érdeklődők mozgásirányát — mivel itt speciális kiállítási térről van szó — a világítást, az épület architektúráját. Ezek és a kiállítás készítésekor fontos számtalan egyéb tényező figyelembevételével sikeresebbnól-sikeresebb kiállítások készültek. Gyakorlatilag a felszabadulást követő tíz évben kialakultak a sajátos rendezési elvek, bár — amint az előzőekben írtam — ahány téma, annyiféle rendezői elv alkalmazását kívánja meg. Az 1948-as év reprezentatív kiállításai voltak az igazi iskolák. Itt történt az első kísérlet a témák elhatárolására, az egymásközötti összefüggések figyelembevételére, a történeti háttér és az anyag közötti kapcsolat szerves egybeépítésére. Ezeken a kiállításokon már számos tárgyi emléket is felsorakoztattak a dokumentumok mellett, megvilágítva a kor történelmi vonatkozásait. Ekkor alakultak ki a komplex rendezés és bemutatás első példái. A kiállítási „kultúra” kialakításában igen nagy érdemeket szerzett Tiszay Andor osztályvezető, akinek nevét a kiállítás-rendezésben játszott országos szerepe miatt külön is meg kell említenem. Az első nagy próbálkozásokat követő években több képzőművészeti, irodalmi, könyvtártani, dokumentációs és emlékkiállítást készítettek. A változatos témák alkalmat adtak a többsíkú, szemléletes megoldásokra. A könyvtár elsők között volt a néhány tárlóból álló kiállítások módszerének kikísérletezésében, pl. a Lenin, a Tolsztoj kiállítások esetében. A 10 — 20 tárlóból álló kiállítások esetében — beleszámítva a falfelületek felhasználását is tablók elhelyezése céljára — már több lehetőség kínálkozott a történelmi háttér, a keletkezési körülmények és a bemutatott művek logikai kapcsolatának megvalósítására. Az eddig elm ndcttakból is kiderül, hogy minden kiállítás készítését szisztematikus anyaggyűjtés és bibliográfiai munka előzött meg. Feltérképezték az elhelyezés szempontjából számb,!jöhető helyet is, elkészítették a kiállítás kompozíciójának vázlatát, és ezután került sor a forgatókönyv végleges elkészítésére. Ezután a technikai munkák következtek és a végső kivitelezés, a formábaöntés. A kiállításrendezés nem volt mentes a hibáktól sem. Főként az 50-es évek elején előfordult, hogy túl sokat markoltak, havonta 5 — 6 kis kiállítást is készítettek. Ez a filmszerű gyorsasággal pergő kiállítás-dömping eleve sok hibát rejtett magában, mert nem volt idő a gondos előkészítésre, az átgondolt rendezésre. Á hibák kiküszöbölése után készült kevesebb, de gondos, jól rendezett kiállítások meghozták az eredményt. „Könyvtárunk lépcsőháza fokról fokra, kiállításról kiállításra egyre magasabb rangra emelkedik, olyan „feljárója” van már olvasóinknak, hogy lift helyett látnivalóval könnyíti útjukat a könyvekkel való találkozásig” — írta a Könyvtári Híradó. Valóban így van. Olvasóink megszerették a kiállításokat, igénylik azokat, és reklamálnak, ha üresek a falak. A könyvtár nemcsak az épületen belül, hanem azon kívül is számtalan kiállítást készített. Vándorkiállításaink bejárták Budapestet, némelyik még az ország más helyeire is eljutott. Kell-e ennél jobban bizonyítani könyvtári kiállításaink életképességét ? Ráadásul a Szabó Ervin Könyvtár iskolát teremtett és országosan is a könyvtári kiállítás-rendezés műhelyévé vált az 1950 és 1960 közötti évtizedben. Kovács Csilla 9* 131
