A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Kovács Csilla: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiállításai 1930-1960
könyvtárban, az Erzsébetvárosi Művelődési Körben, továbbá a Mátyásföldi IKARUS- gyárban. Az óv utolsó nagy kiállítását A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Magyarországi hatása címmel rendezték. Ezúttal szemléltették a forradalom magyarországi sajtóvisszhangját az egykorú folyóiratok, újságok eredeti példányainak és fényképmásolatainak bemutatásával. 1957- től a kerületi könyvtárakat visszacsatolták a központhoz. A módszertani osztály a visszacsatolás következtében lényegesen megváltozott. Lehetőség adódott a módszertani irányítás megszilárdítására, a szakmai ellenőrzés és segítség hatékony gyakorlására, a hálózat tényleges együttműködésére. A kerületi könyvtárak ebben az időszakban könyvismertető kiállításaikat nagyrészt a kerület igényei szerint maguk kezdeményezték és rendezték meg. Ezen kívül a központi könyvtár is szervezett számukra kiállításokat. Ilyen volt a Szabó Ervin évfordulóra, november 7-re és a szovjet könyv ünnepi hetére készített kiállítás. A könyvismertető kiállítások jelentették a kerületi könyvtárakban a propaganda- tevékenység számbelileg is legnagyobb részét. 1957 második negyedétől az év végéig 709 kiállítást rendeztek. Arany János, Ady Endre, Juhász Gyula, Kodály Zoltán, Goethe, Aragon emlékkiállítást, továbbá Lenin emlék-kiállítást, természettudományos kiállításokat a műholdakról, az emberről, a helyes táplálkozásról stb. Helyenként rendszeresen kiállították az új szerzeményeket is. A könyvkiállítások általában sikeresek voltak. Vagy a könyvtárban, vagy könyvtáron kívüli helyiségekben rendezték őket, de előfordult az is, hogy a nagyobb eredményre törekvés érdekében párhuzamosan mind a két helyen készültek kiállítások. A tapasztalatok szerint a külső kiállítások az olvasótoborzást, a belső az olvasók nevelését, olvasási ízlésük alakítását segítették elő. Az 1958-as év a könyvtár életében az új fellendülés és fejlődés éve volt. Az 1956-os évi ellenforradalom visszahúzó hatása, amely a könyvtár 1957-es évi tevékenységének súlyos hanyatlásában nyilvánult meg, 1958-ban már a múlté. A könyvtár fennállása óta 1958-ban érte el az addigi legmagasabb olvasói és könyvforgalmi eredményt. A kerületi könyvtárak átépítése során mindenütt, ahol a tárgyi és személyi feltételek biztosítottak voltak, rátértek a válogatós kölcsönzési rendszerre, amely a szabadpolc bevezetésének első lépcsője volt. 1958- ban létrehozták a tájékoztató és kulturális osztályt, amely a könyvtár megnövekedett tájékoztatási és propaganda feladatát látta el. Az osztály a kiállítások rendezésében szép eredményeket ért el. Nagyobb és kisebb kiállítások egész sorát készítette a központi könyvtárban és a hálózat számára is több kiállítást rendezett, illetőleg ellátta a könyvtárakat a kiállítások anyagával; utóbbi volt a gyakoribb, és ez vált gyakorlattá. Az alábbi központi kiállításokat mutatták be: Az ősember és a természeti népek művészete című reprodukciós kiállítás volt az év első nagyobb kiállítása. Olyan művészeti anyagot igyekezett megismertetni az olvasókkal, az érdeklődőkkel, amely általában nem volt nagyon ismert. Annak a ténynek a tudatában, hogy az elmúlt évtizedekben világszerte megnőtt az érdeklődés az ősi művészetek iránt, a modern művészek — átnyúlva az emberiség évezredein, stíluskorszakain — példaképnek tekintik a természeti ember egyszerű vonalú, de szimbólumokban gazdag kifejezési formáit. A lépcsőházban — a könyvtár kiállító termében — egymás mellett sorakoztak a freskó- festészet, a szobrászat, az iparművészet, a házi ipar és a díszítő-művészet legősibb alkotásai . E kiállítás rendezése során a kiállítási teret — megkímélve a Budapest gyűjtemény olvasótermét — kibővítették a lépcsőház földszinti részével, a dohányzóval. Az elhelyezett anyag így alkotott szerves egységet és felelt meg a kiállítás tárgyának. 122
