A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Szalai Ágnes: A tizedik évfordulójára készülő Zenei könyvtárról
Könyvtárunk két munkatársa elsőként a prágai és több más csehszlovák zenei könyvtár munkájával ismerkedett. A könyvtár vezetője 1970-ben bekapcsolódott az AIBM (Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége) munkájába, a Nyilvános Könyvtárak Szekciója tagjaként. Kétszer vett részt az AIBM kongresszusain, 1970-ben Lipcsében és 1972- ben Bolognában. Munkatársa volt (szerkesztőként és anyaggyűjtőként) annak a bizottságnak, mely az „International Basic List of Literature on Music” című kiadványt készítette. A kongresszusokon való részvétel sok értékes tapasztalatot eredményezett. Gyarapodtak szakmai ismereteink, megismerkedhettünk a világ zenei könyvtárainak munkájával, külföldi kollégáink problémáival, eredményeivel, módszereivel. A szerzett tapasztalatokat és az ezekből nyert konklúziókat megfelelő módon igyekezünk saját könyvtárunkban hasznosítani. A jó szakmai kapcsolatok eredményeként sok külföldi kolléga is felkereste könyvtárunkat, és így többször is mód nyílt arra, hogy hosszabb megbeszéléseket folytassunk a zenei könyvtári munkáról. Az MKE zenei szekciójának tevékenysége és a KMK fcnotéka továbbképző tanfolyama — melyen könyvtárunk vezetője előadóként vett részt — lehetővé tette, hogy az ország zenei könyvtárosai, fonotékásai rendszeresen találkozzanak. A szervezett és kötetlen összejövetelek is tág lehetőséget adtak arra, hogy módszereinket, tapasztalatainkat megbeszéljük, átadjuk, illetve átvegyük. Mindeddig a megvalósított tervekről, 10 év munkájáról esett szó röviden, vázlatosan. Néhány mondatban beszélnünk kell a gondokról, nehézségekről is. Raktárunk befogadóképessége annyira korlátozott volt a könyvtár megnyitásakor, hogy már a harmadik évben elhelyezési gondokkal küzdöttünk. A könyvtárral szomszédos kultúrterem nagy alapterületű helyisége hosszú évekre megoldotta volna helyproblémánkat. A helyiséget nem kaptuk meg. Kénytelenek voltunk meghozni a legnagyobb áldozatot, megszüntettük az olvasótermet és raktárrá alakítottuk át. Az eddig szabadpolcos kézikönyvtár, az olvasóktól elzárva, a kölcsönző-asztal mögé került. A kölcsönzőteremben a kutatómunka lehetetlen, arra sincs megfelelő hely, hogy az olvasók a folyóiratokat átolvassák. 1965-ben két előadássorozatot indítottunk. Az elsőt az európai zene történetéről, Collegium Musicum címmel a tanulóifjúság számára szerveztük. Majd megalakítottuk a Modern Zene Barátainak körét. Tematikája a XX. század zenéjére épült. Az előadásokat nagyon sokan látogatták. A sorozat utolsó részeként a kör zenetörténész vezetője fiatal zeneszerzőkkel beszélgetett munkáikról, művészi elképzeléseikről. A beszélgetéseket magnószalagra rögzítettük. A Zeneműkiadó főszerkesztője felfigyelt sorozatunkra és átdolgozva, kibővítve könyvalakban publikálta az elhangzott anyagot. Az előadásokhoz ajánló-irodalom jegyzéket állítottunk össze, ,,A barokk zene”, „Bécsi klasszikusok” stb. címmel. Megfelelő helyiség hiányában nemcsak az előadások szervezését kellett megszüntetni, arra sincs lehetőségünk, hogy felállítsuk a hanglemeztárat. A könyv- és kottatár mellett minden zenei gyűjtemény harmadik, elengedhetetlenül fontos része a hanglemeztár. Az általános zenei műveltség szélesítését, az ízlésfejlesztést, a zeneművek elmélyült tanulmányozását, a zenekutatást, a zenei, irodalmi és nyel\ oktatást és a népművelő munkát segítő fonotékák nélkülözhetetlenek a közművelődési könyvtárakban. Ma már a könyvtárak nemcsak az írásos dokumentumok tárai. A hangzóanyagok gyűjtése, feltárása, archiválása, illetve kölcsönzése a modern könyvtár alapvető szolgáltatása. Reméljük, hogy a 10 éves zenei gyűjtemény ezt a célkitűzését is hamarosan megvalósíthatja. Szalai Ágnes 3* 115
