A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
M. Vásárhelyi Edit - Varsányi Lívia - Bakó Jánosné - Jancsovics Klára: Az óbudai 8-as számú könyvtár 50 éves története
Érdemes egy pillantást vetni a gyermekrészlegbe iratkozottak létszámának alakulására is: Év Olvasólétszám 1953 1032 1954 1038 1955 903 1956 674 1957 664 1958 766 1959 863 1960 494 1961 657 1962 704 A jelzett időszakban tehát kereken 30 százalékos csökkenést látunk az olvasólétszámban. Ennek a visszaesésnek okairól a még vegyes 8-as könyvtár életének ismertetése során számot adtunk (a külső okok miatti hosszú zárvatartás, a dotáció gyengesége). Ha a tíz év átlagát vesszük, könyvállományban és olvasólétszámban egy főre 5,0!) könyv jutott, az arány elég alacsonynak mondható. A viszonylag kedvezőtlen forgalmi tényezők alakulásában szerepet játszott, hogy az olvasólétszámhoz képest a könyvállomány mennyisége nem volt kielégítő, de az ifjúsági könyvkiadás tartalmi egyhangúsága is csökkenthétté az olvasói érdeklődést. Szót kell ejtenünk az olvasószolgálatról is. A könyvtár sokat tett az olvasószervezés érdekében, azonban a rendkívül szűkre szabott kölcsönzési idő miatt olvasószolgálati lehetőségei igen korlátozottak voltak. ,,Ez a helyiség (a gyermek-részleg) nincs kellően kihasználva, miután csak a napi 2, 2 és fél órás kölcsönzési idő alatt van nyitva” — olvassuk a kerületi könyvtár 1954. évi jelentésében. íme egy részlet az 1955. évi jelentésből: „Érintkezésbe léptünk az Oktatási Osztállyal az ifjúsági könyvtár nyitvatartási idejére vonatkozólag. Változtatásra nincs szükség” — válaszolták. 1954 — 57 között a gyermekkönyvtáros úgy keresett kapcsolatot olvasóival, hogy a környékbeli iskolákban tartott a tanulók számára mesedélutánokat, könyvvitákat. Rendszeresen visszatérő foglalkozás volt az ifjúsági aktívaértekezlet, amit 30 — 40 fő részvételével tartottak. Az iskolák viszonya a gyermekkönyvtári munkához ekkor még kialakulatlan volt. Nem található adat arra, hogy az oktatásban igényelték volna a gyermekkönyvtár segítségét. A cél inkább az ohmsók szervezése volt, de ez sem lehetett zökkenőmentes. „Jan. 19-én kint voltunk a Kórház és Fényes Adolf utcai iskolában. Beszélgettünk az igazgatókkal a pajtások lemorzsolódásáról. Meglepetéssel hallottuk, hogy a Kórház utcai iskolából csak a jeles és jó rendű tanu 1 óкat_engediк a könyvtárba...” — erről tudósít az 1956. évi jelentés. 1958 után élénkült meg a gyermekkönyvtár tevékenysége: aktíva-hálózatot építettek ki, bábszakkört, meseszakkört alakítottak. Kirándulni vitték a gyermekeket, felkészítésükhöz felhasználták a könyvtárban található túrakönyveket. 1959-ben a pedagógusok számára is tartottak előadást. Ezen az általános iskola alsó tagozatosainak való könyveket ismertettek. Részt vettek a Szovjetunió XXII. kongresszusára hirdetett gyermekrajzpályázaton. Ugyanebben az időszakban már rendszeresen szerveztek kiállításokat, amelyekhez a könyvtár kirakatát használták fel. Segédeszközök tekintetében elég szegényes volt az ellátottság, mindössze egy papírdobozban elhelyezett katalógussal rendelkezett a részleg, emellett néhány természettudományos bibliográfiával. Szükség lett volna egy olvasószobára is, de ennek létesítésére már csak az önálló gyermekkönyvtár megnyitása után nyílt lehetőség. A 8-as számú kerületi könyvtár már jóval az 1963-as fordulat, a gyermekkönyvtár önállósítása előtt felkészült arra, hogy a belőle kiváló gyermekrészleg minél gazdagabb 104
