A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971

Weisz Sándomé: A kezelési Szabályzatok története

vezetet nyújtott be, amelyeket — Toldyéval együtt — ugyanez év februárjában megtárgyalt a Könyvtári Albizottság.

Új határozatának értelmében a Toldy-féle „fővárosi könyvtárat kell felszámolni, illetve egyesíteni a Statisztikai Hivatal könyvtárával”. E célnak az eddigi tervezetek nem feleltek meg, ezért egy újabb, egy negyedik szabályzattervezet kidolgozására került sor, amelyet Kőrösyvel egyetértésben Bárczy István, a Könyvtári Albizottság elnöke által vezetett közoktatási osztály terjesztett a Könyvtári Albizottság elé. Ezt jelentéktelen változtatásokkal elfogadta az albizottság és ebből született az ötödik szabályzattervezet, a Múzeumi és Könyvtári Bizottságé.

Hosszas csatározások után, amelyek során mind a személyi, mind az elvi ellentétek felszínre kerültek, a közgyűlés 89/1903 sz. határozatával szentesítette a Múzeumi és Könyvtári Bizottság által kidolgozott és jóváhagyott szervezeti szabályzatot: ez volt az első jelentős lépés a mai gyűjtemény megteremtése felé. Ez a szervezeti szabályzat — elvileg — 1911-ig maradt érvényben, bár a könyvtár szervezete az évek folyamán gyökeresen megváltozott.

Néhány jelentős cikkely e szabályzatból: Ez intézkedett először önálló és állandó könyvtári személyzet alkalmazásáról. Az első paragrafus megszabta a könyvtár célját és gyűjtőkörét, a második meghatározta a könyvtár viszonyát a főváros más szakkönyvtáraihoz, a negyedik elrendelte a Toldy-féle fővárosi könyvtárnak a Fővárosi Statisztikai Hivatal könyvtárába való beolvasztását, a hetedik mondta ki, hogy a főváros összes kiadványaiból egy példányt a fővárosi könyvtár kap. A 12 — 15. paragrafusok az állomány nyilvántartását, a kölcsönzési nyilvántartást, a kölcsönzés módját és a nyitvatartási időt szabályozták. 1903. január 21-én tehát papíron megszületett a határozat a fővárosi könyvtár megteremtésére. Kőrösy 1903. február 25-én javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében, hogy a könyvtárt megnyithassák, szükséges egy könyvtáros, egy könyvtári tiszt és két szolga alkalmazása.

A statisztikai hivatal igazgatója megszabta a vezető könyvtárossal szemben támasztott követelményeket is. Ennek értelmében: „A könyvtárnoknak gyakorlott és megfelelő, nyelvismeretekkel bíró férfiúnak kell lennie. Megkívántatik továbbá, hogy a társadalmi tudományokban jártassággal bírjon és hogy irodalmi szakműködóst felmutasson.” Ez a követelmény ,,A fővárosi könyvtár ügyrendje”4 című kézírásos munkában majdnem szósze- rint szerepel, megtoldva azzal, hogy az ügyrend a könyvtári tiszttel szemben ugyanezeket a követelményeket támasztja és „Mindkettőnek — tehát a könyvtárosnak és a könyvtári tisztnek — képessége vizsga által állapítandó meg. Amennyiben azonban a könyvtárnoki állásra oly egyén folyamodnék, aki szakképzettségének már kiváló jelét adta, ő vele szemben a vizsgától el is lehet tekinteni.” Ez a kézírásos ügyrend, bár a címlapján található leltári pecsét 1906-os jelzetű, minden valószínűség szerint 1903-ból származik, ugyanis bizonyítékok vannak arra, hogy Kőrösy már 1903 elején tárgyalt Szabó Ervinnel a fővárosi könyvtárhoz való alkalmaztatásáról és a könyvtárossal szemben támasztott követelmények feltűnően az ő személyére szabottak.

Ez az ügyrend hét fejezetre oszlik: I. A könyvtár személyzete fejezetben meghatározza az igazgató jogkörét és feladatait, a könyvtárossal és a könyvtári tiszttel szemben támasztott követelményeket és azok fizetését, valamint intézkedik a „szolgaszemélyzetről”.

II. A könyvbeszerzések c. fejezet, meghatározza a könyvtár könyvbeszerzési keretét, a beszerzés módját, intézkedik az ajándék könyvekről és a könyvek kicseréléséről, illetve értékesítéséről.

Ennek alapján „Az eladásból befolyt összegek újabb bevásárlásokra fordítandók” (6.1.)

A III. Könyvtári katalógusok és egyéb hivatalos lajstromok előírja, hogy „A könyvállományról a következő jegyzékek vezetendők: leltárnapló, betűrendes könyvjegyzék, szakszerinti könyvjegyzék, elhelyezési könyvjegyzék és a könyvtárból kikölcsönzött könyvek

4 A Fővárosi Könyvtár ügyrendje. [Bp. 1903?] 21 1. (Kézirat)

73