A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971

Remete László: Ismeretlen Szabó Ervin dokumentumok

tairaat. Napi munkám ugyanis mostanában tovább tart, mint eddig, napközben és délután is tanulok, amikor hazaérek, sőt reggel is. Rettenetesen közelednek a vizsgaidőpontok, nem csoda, hogy a fejem búbjáig („über Hals und Kopf”) el vagyok foglalva. A látogatásokat leépítettem, este is csak pontosan vacsoraidőre megyek a nénihez, de különösen a lányok nem akarnak ebbe beletörődni. Egészen otthonosan érzem magamat náluk, szívesen vagyok a kislányokkal, naponta elkísérem őket sétálni, tanítási napon 2 óráig, máskor hosszabb ideig...”

Következő, 1895. március 15-i levelének csak 3—6. oldala maradt fenn, a mondanivalóból, illetve ennek az előző és következő írással való összefüggéseiből állapítható meg a dátum. Testvérei, unokatestvérei munkájáról, tanulásáról ad hírt, majd „Laura nóni”-ről. (Bizonyára a nőmozgalomban később ismertté lett nagynénjéről, Pollacsek Lauráról van szó.)

A harmadik, a március 22-i levél a legkimerítőbb: két nekirugaszkodással vetette papírra, 22-én késő este kezdte, majd a következő napon fejezte be, 6 negyedrét oldalnyi. Jellemzésül ebből is a bevezetést idézzük:

„Képzelem, hogy minden kézbesítésnél mily türelmetlenül várod levelemet —, én ugyanúgy vagyok. Mikor iskolába megyek, remélem, hogy ott találom meg leveledet, ha csalódtam, még mindig reménykedek, hátha otthon találok egyet. Még sohasem voltál ily soká és ilyen körülmények közt távol...”

A továbbiakból kiderül, hogy a már Budapesten lakó és éppen betegeskedő anyjánál, a gyermekek nagymamájánál tartózkodott özvegy Szabó Gyuláné és hogy a nagymama egészsége helyreállt. A folytatásban Szabó Ervin arról panaszkodott, hogy már a tanulás közben is az elalvás környékezi, „de ez lehetetlen, éjjel-nappal tanulnunk kell. Ezért írok ritkábban, mert amikor íráshoz jutok, túlságosan fáradt vagyok. . . Ezért gyakrabban fogok írni, legfeljebb hosszú levelek helyett levelező. . .”

Itt maradt abba az első rész. A magyarázat a másnap, 23-án datált folytatás élén található: „Tegnap ténylegesen elaludtam írás közben, ezért ma reggel csak levelezőlapot küldtem...” Ezután rendkívüli alapossággal tájékoztatta édesanyját az otthoni dolgokról. Igyekezett messzemenően megnyugtatni őt. Ismételten hangoztatta, hogy „minden a régi vágányon halad”, „minden a legnagyobb rendben van”. Megtudjuk, hogy az anya távollétében Szabó Ervin vette át „gazdaságuk” gondozását és hogy ez a „gazdaság” egy tehénből és néhány tyúkból állt, a tej egy részét eladták. Pontosan megjelölte a befolyt, illetve behajtásra váró összegeket és hogy a pénzt milyen kiadások, családi adósságok fedezésére használta. Napirenden volt a tehén eladása is. Tréfásan utalt rá, hogy a „gazdálkodásban” bizonyított képességeivel már a családon belül is elismerést aratott. A losonci nénjótől kapott húsvéti szünidei meghívásra is kitért: „milyen szívesen mennék, de eltekintve az anyagi problémáktól nagy nehézséget okozna, ha tanidásomat négy-öt napra megszakítanám. Nagyon sok a teendőnk, alaposan ki kell használnunk a húsvéti szünetet, hogy az osztályvizsgára felkészüljünk...” A befejező részben szó esik egy újabb problémáról: Szabó Ervin magántanítványának, akivel addig csak heti három alkalommal foglalkozott, tanáruk kívánságára már naponta adott órákat, és bár ezért megfelelő többletdíjazást remélt, a pluszmunka mégis megnehezítette helyzetét, a francia tanulást emiatt kellett felfüggesztenie.

1895. július 22-éről maradt az egyetlen magyar nyelvű dokumentum, Losoncon élő Mici nevű nénje vidám hangú meghívása: „Kedves kis Szabó! Elfelejtettem tegnapi levelemben megemlíteni, hogy addig jer’, amíg a kertben oly sok ribiszke és köszméte van — legelhetsz egész nap, mert azután már nem lesz csak szilva és tök. Tehát jer hamar, mert különben le fognak mindent legelni.”

A sikeres (kitűnő eredménnyel zárult) érettségi vizsga után 1895 őszétől Budapesten él Szabó Ervin, aki az Egyetem jogi karának hallgatója lett. Magánéletéről alig tudtunk eddig valamit. Édesanyjához írt két hosszabb leveléből néhány ilyen jellegű problémáját megismerhetjük. A levelek borítékait nem őrizte meg a család, a keltezések is hiányoznak,

64