A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Halottaink
NOVOBÁCZKY ANDORNÉ UNGAR MÉTA (1899-1971) Pályafutását színészként kezdte, de házasságával, vidékre költözésével le kellett mondania a „világot jelentő deszkákról”. Szentesen, a két világháború között magán-kölcsönkönyvtárat vezetett, — így tett eleget annak, amit hivatásának érzett, a kultúra terjesztésének. 1950-ben került könyvtárunkhoz. Az irodalom, s az emberek szeretete jellemezte munkáját. 1957-ben vonult nyugdíjba, egyideig a VIII. kerületi Tanács kultúrházának könyvtárosaként működött. Akik ismerték — valamennyien szeretettel emlékeznek vissza rokonszenves, jóhumorú Métájukra és tisztelettel őrzik meg emlékét. SOMLAI JENÖNÉ LEBOVICS HER MIN (1907-1971) A közelmúltban elhúnyt veteránra már csak a régi dolgozók emlékezhetnek. 1949 — — 1956 között dolgozott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, mint a X. kerületi, 12-es könyvtár vezetője. Nem volt köztudott, hogy ez a 64 éves korban elhunyt asszony milyen tiszteletreméltó munkásmozgalmi múltra tekintett vissza. 1931 — 1946 között franciaországi emigrációban élt, s tagja volt a Francia Kommunista Pártnak. 1932-ben kapcsolódott be a franciaországi magyar emigráns sajtó munkájába, terjesztő- és sajtóagitátorként. 1934-től a nőcsoport szervezője volt, s a spanyol polgár- háború idején tagja a szabadságharc részvevői családtagjainak támogatására alakult spanyol komitének. A második világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban. 1946-ban tért haza, s a bonyhádi pártszervezetben és az MNDSZ-ben dolgozott. 1949- től könyvtárunk pártszervezetének munkájában pártbizalmiként vett részt. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje volt. Emlékét tisztelettel őrizzük. VASVÁRI ISTVÁNNÉ FAPP KLÁRA (1912-1971) 1954 óta volt a Szabó Ervin Könyvtár dolgozója. Az első években a 9-es, majd a 14-es könyvtárban dolgozott, 1961 óta a könyvtár nyitásának első percétől kezdve — az 1-es gyermekkönyvtárban. Innen ment nyugdíjba. Három nappal a halála előtt még arról beszélt, hogy — mint nyugdíjas — újra dolgozni fog könyvtárunkban. Tervezte azt is, hogy a könyvtár fennállásának 10. évfordulóját valami nagyon érdekes ünnepséggel tesszük emlékezetessé. Az ünnepségen már nem vehetett részt. Nagyon fog hiányozni mindnyájunknak: gyermekolvasóknak és könyvtárosoknak. Szerettük őt emberségéért, gondosságáért, humoráért. Emberi helytállására, munkájára mindig lehetett számítani. Nehéz lesz megszokni, hogy nem hívhatjuk fel telefonon, ha valami könyvtári problémánk van. Hogy nem beszélhetjük meg vele magánjellegű gondjainkat. Mert nem csak munkatársunk volt, hanem barátunk is. Emlékét megőrizzük. 61
