A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Halottaink
sy téri 2. sz. könyvtár (akkor még a központot tekintették 1. sz. könyvtárnak) megszervezésében végzett tevékenysége. Az évek során a tanítványi, munkatársi viszonyon túl baráti kapcsolat is alakul ki Szabó Ervin és Kőhalmi Béla között. Mestere példája politikai magatartását is formálja, így válik ebből a szerény, szorgalmas, alkalmazkodásra nevelt fiatalemberből forradalmár. A háború idején a Szabó Ervin körül csoportosult antimilitarista, szocialista fiatalok között dolgozik. Az őszirózsás forradalom kitörésekor Madzsar Józseffel, Dienes Lászlóval, Szigeti Gabriellával és más könyvtáros munkatársaival együtt az élvonalban találjuk. Szabó Ervin halála után átmenetileg Madzsar József és Braun Róbert vezette a könyvtárat, majd mikor ők más megbízást kaptak a Károlyi kormánytól, a főváros Dienes Lászlót nevezte ki a könyvtár igazgatójává és Kőhalmi Bélát helyettesévé. Dienes László ebben az időszakban szoros kapcsolatban állott a Kommunista Párttal. Hivatali szobáját 1919 februárjában az üldözött Párt vezetőségének rendelkezésére bocsátja, találkozóik megtartására. 1919. február 20-án a KMP új illegális vezetősége a Fővárosi Könyvtárban alakult meg, kevés beavatott, köztük Kőhalmi Béla tudomásával. A Tanácsköztársaság idején Dienes László és Kőhalmi Béla vezetésével megalakult a Könyvtárügyi Tanács, itt dolgoztatta ki az Országos Bibliográfiai Intézet, a tudományos könyvtárak centralizációjának terveit. Kiadták a Tanácsköztársaság Könyvtárügye című közlönyt, — az egyetlen hivatalos könyvtári közlönyt a világon, amelyet forradalmi kormány megalakulása első heteiben megjelentetett. Megszervezik a könyvtárosképző tanfolyamot — Magyarországon az első országos jellegű könyvtárosiskolát, — amelyen közel kétszáz hallgató vett részt és amely tanfolyam előadói között, a könyvtáros szakelőadók mellett olyan neveket is találhatunk, mint Babits Mihályét, aki a világirodalom, vagy Jaschik Almosét, aki a könyvművészetről adott elő. Nagy erőfeszítések történnek a köz- művelődési könyvtárhálózat megszervezésére, a munkások és parasztok könyvvel való ellátására. Nehéz volna e lapokon mindazt felsorolni, ami akkoriban történt. Kőhalmi Béla 1959- ben megjelent kötetében számol be saját és munkatársai tevékenységéről, a könyvtárügy helyéről a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájának körképében. Az ellenforradalom emigrációba kényszerítette Kőhalmit. Útja Bécsbe, majd Berlinbe vezetett. Munkatársa lett az emigrációs sajtónak, a Bécsi Magyar Újságnak, német lapok szerkesztésében is részt vett és szerkesztésében jelent meg a Panorama című képes folyóirat, amely az ellenforradalmi rendszer ellen a kép agitatív erejét is felhasználta. 1934-ben hazatért. Könyvtári munkát ugyan nem vállalhatott, de újságírói és irodalmi, fordítói tevékenységet folytatott, többnyire név nélkül. Érdeklődése azonban a könyv- és könyvtárügy iránt változatlan maradt. Bizonyítja ezt az 1937-ben megjelent „Az új könyvek könyve” — írók, tudósok, művészek vallomása kedves olvasmányaikról. Ez a most divatos interjú ,,műfaj”-hoz hasonló kötet azért is érdekes volt, mert az 1918-ban ugyancsak Kőhalmi által összeállított „Könyvek könyvé”-vel összehasonlítva alkalmat adott az ízlés változásának tanulmányozására. Még kisebb igényű írásából is kitűnik, hogy szakadatlan figyelemmel kísérte a könyv- és könyvtártudomány fejlődését. Az általa szerkesztett „A Rádió Újság családi kis lexikona 1944” című kötetben cikke jelent meg „Házikönyvtár” címmel. Itt többek között az olvasás technikájáról és a gyorsolvasással kapcsolatos kísérletekről is ír, a gyorsolvasás módszeréről, ami iránt legújabban most ébredt fel az általános érdeklődés. A felszabadulás után Kőhalmi visszahelyezését kérte a Fővárosi Könyvtárba. Az 1945 tavaszán megjelent rendelet értelmében „rehabilitálták” is, de minthogy hatvanadik életévét betöltötte — nyugdíjas igazgatóként. Többszörös intervenció után csak 1945 novemberében kezdhette meg működését, mint szolgálattételre berendelt nyugdíjas. Örömmel és lelkesedéssel fogott hozzá régi munkahelyén — ahová mindig visszavágyott — a könyvtári munkához. Feladatköre a szerzeményezés volt. Ezeknek az éveknek a szűk anyagi keretei mellett nagy jelentőségű volt Kőhalmi műveltsége, judíciuma — ez 56
