A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971

Sz. Richlich Ilona: Fiatal olvasók természettudományos érdeklődésének vizsgálata egy kerületi könyvtárban

A főiskolásokat kivéve minden csoportnál jelentős információs forrás a rádió, tv és sajtó. Ez természetesen nem véletlen jelenség, hanem a fenti eszközök általános népszerűségével függ össze. A már említett Ganz-Mávág felmérés szerint pl. a budapesti munkások 61,5%-ának van otthon televíziója (s természetesen a tv hatása jóval meghaladja a tulajdonosok körét), — továbbá a megkérdezettek 90%-a vallotta, hogy olvas napilapot, s 74,5%-a pedig hetilapot és folyóiratot is. A fenti számadatok is bizonyítják, hogy ha a tv, rádió és sajtó könyvpropagandája jelentős is, még óriási lehetőségei vannak ezen a téren, hiszen a tömegkommunikációs eszközök nem egymástól elszigetelten, hanem szoros kapcsolatban hatnak.

Bár a fenti tájékoztatási formák hatásukban fölülmúlják a többit, mégis csupán részlegesnek tekinthetők. A gazdag könyvtermésből csak néhányat ismertetnek, a problémákból csak néhányat vetnek fel, s ha a néző nem ül a műsor időpontjában a készülék előtt, nem olvassa az aznapi újságot, az ismertetést végleg elmulasztja.

Hasonló jelentős szerepe van a véletlennek a könyvek kiválasztásában. Az olvasóknak majdnem negyed része indokolta ezzel természettudományos könyvválasztását. A valóban „véletlen szempontokat” a tudatos könyvpropaganda nagymértékben elősegítheti: hogy az olvasók minél nagyobb számban válasszanak ki „véletlenül” pl. egy új megjelent könyvet, a szabadpolcról, ezt csupán a könyv elhelyezése is elősegítheti. Hiszen a szabadpolc önmagában is hatásos propagandaeszköz, s hogy a különösen ajánlott könyvek a könyvtár melyik részébe kerülnek, az már a könyvtáros találékonyságán múlik.

Minden ötödik olvasó vallotta, hogy figyelemmel kíséri a könyvtájékoztatókat, könyvesboltok kirakatait. Ezt a számot kevésnek találtuk, hiszen a legteljesebb, legszakszerűbb tájékoztatási forrásnak éppen ezek tekinthetők. A Könyvtájékoztató című lap pl. havonta az összes megjelent könyvet ismerteti, s a könyvesboltok kirakatai többségükben figyelmet keltő és — a szakkönyvesboltok különösen — viszonylag a teljes új könyvanyagot mindenkinek hozzáférhető módon mutatják be. Azt mondtuk, elégedetlenek vagyunk az eredménnyel. Mándi Péter: A könyv és közönsége című könyvében ugyancsak feltérképezte egy nagyobb csoport igénybevett tájékoztatási forrásait. Az ott közölt eredmények:

Munkás

Értelmiségi

Könyvesboltok kirakata

.................................

1

9,9%

22,6%

Könyvtájékoztatók ..........................................

3

,1

13,2

Sajnos a többi foglalkozáscsoport nem azonos a miénkkel és így nincs további összehasonlítási alapunk.

Láthatjuk, a mi olvasóink válaszai pozitívabbak. Ha mégis keveselljük, annak az az oka, hogy a Könyvtájékoztató című lap nálunk a könyvtárban is több példányban hozzáférhető, de úgy látszik mégsem veszik eléggé igénybe.

Az olvasóknak még 10%-a sem vallotta a tájékoztatás forrásának a könyvtárosok ajánlásait. A számok részletesebb vizsgálata azonban módosítja ezt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő eredményt. A főiskolások és értelmiségiek nem veszik igénybe a könyvtárosok ajánlását, s ez ebben az esetben érthető, szakemberekről vagy leendő szakemberekről lévén szó, akik többnyire konkrét kívánsággal jönnek a könyvtárba (természetesen most csak a természettudományos irodalomról van szó). Vagy konkrét könyvet keresnek, vagy konkrét problémát „hoznak magukkal”, s ehhez keresik meg a szabadpolcon vagy szakkatalógusban a megfelelő szakkönyveket.

A munkások és tisztviselők, akik kevésbé speciális témák iránt érdeklődnek, — láthatjuk — igen komoly tényezőként említik a könyvtáros segítségét. A közművelődési könyvtárosok nagy része bizonyos jártassággal inkább az alap és középfokú szakirodalom164