A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Király Lászlóné: Új munkaszervezeti kísérletek a kerületi könyvtárakban
ahol egy helyen négy könyvtárosnál több dolgozik, fokozatosan úgy kell kialakítani a könyvtár szervezetét, hogy a létszámtól függően legalább két, illetőleg kettőnél több technikust kell beállítani. A technikusok alkalmazása természetesen a jelenlegi béralap terhére történhet. Az eddigi könyvtárosi státusok terhére lehet csak technikusokat alkalmazni. Ahol lehetőség nyílik arra, hogy pl. két könyvtáros béralapjának felhasználásával három technikust foglalkoztassanak, arra módot ad az igazgatóság. A könyvtári szervezeti változtatások végrehajtása természetesen csak személyi változások esetén, az eddigi apparátus cserélődése alkalmával fokozatosan történhet. Az eddig már képesítés nélkül könyvtárosként alkalmazott munkatársakat visszaminősíteni nem lehet, lehetővé kell tenni számukra, hogy minél előbb képesítést nyerjenek a két és féléves könyvtáros-képző szaktanfolyamon. A képesítés nélküli új dolgozókat viszont már ezek szerint az elvek szerint csak technikusként lehet alkalmazni. Az igazgatóság eredeti határozata szerint négy dolgozónál többet foglalkoztató egységekben kell az új feladatmegosztást kialakítani. Kísérletképpen most mégis engedélyt kapott a 20-as felnőtt könyvtár is arra, hogy az eddig három könyvtárossal működő egységében (könyvtárvezető plusz két könyvtáros) úgy szervezze át apparátusát, hogy egy távozó könyvtáros eddigi béralapja terhére egy heti 48 órás és egy heti 24 órában dolgozó technikust állítson be. Az igazgatóság utasítása értelmében kidolgoztuk a képesítéshez kötött és képesítést nem igénylő munkakörök, elvi modelljét. A mellékelt modell elsősorban a jelenlegi lehetőséget veszi figyelembe. Az egyes munkafázisokat tisztán elhatárolja, ám nem motiválja eléggé az egyes fázisokon belüli érdemi és rutin elemeket. Az érdemi feladatokban nem differenciál felsőfokú és középfokú képesítést igénylő elemek szerint. Ezeknek a differenciáknak kimunkálása további vizsgálódást, munkafázis és időelemzést kíván. Csak további elemzéssel alakítható ki a különböző típusú, különböző nagyságú könyvtárak szervezetépítési és személyzeti modellje. Igen fontos annak kimunkálása, hogy a különböző helyi adottságokkal rendelkező hálózaton belül, az azonos típusú egységekben hány felsőfokú és középfokú képesítéssel rendelkező könyvtáros, hány technikus és hány kisegítő munkaerő alkalmazása szükséges ennek a szervezeti rendnek megfelelően. Az igazgatóság említett határozata óta elkezdődött az eddigi szervezeti rend folyamatos átalakítása. Jelenleg már tíz kerületi könyvtárban alkalmaznak technikusokat. A kialakított elvi követelményeknek csak négy könyvtárban felel meg az apparátus összetétele. Csupán ezekben a könyvtárakban adott pillanatnyilag a célszerű munkamegosztás személyzeti feltétele. A többi könyvtárban csak éppenhogy megindult az új munkamegosztás bevezetése. Az áttérés folyamatát természetszerűen lassítja a már említett fokozatos, csak személyzeti változás esetén történő átállás. Nehézkessé teszi továbbá a könyvtárvezetők, könyvtárosok egy jelentős részénél mutatkozó ellenállás. Annak ellenére, hogy az új struktúra sokkal kedvezőbb lehetőségeket teremt az érdemi munka számára — melyet az előítéletekkel szemlélő könyvtárosok is elismernek — mégis a régi, megcsontosodott szokásoktól nehezen tudnak szabadulni, s fenntartásokkal fogadják az újat. Ezzel összefüggésben említjük meg a hálózat súlyos létszámhiányát mely a hagyományos és az új szervezeti rend mellett egyaránt megoldásra vár. Az új rend megvalósítását régi szokásokhoz való ragaszkodás akadályozza sok esetben még azokban a könyvtárakban is, ahol az új munkamegosztás személyzeti feltételei adottak. A módszertani apparátus feladata a könyvtárak számára világossá tenni a célt, a tudományos munkaszervezés eszközeivel kidolgozni a könyvtárak létszámnormáit, tartalom és képzettség szerinti differenciálással. Fontos, hogy a központi személyzeti és bérgazdálkodási gyakorlat is elvszerűen ezekhez az elgondolásokhoz igazodjék. Olyan bérskála alkalmazására van szükség, mely ösztönöz a magasabb képzettség elérésére, de a munkakörök elhatárolásával ne váljék lehetővé, 123
