A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Király Lászlóné: Új munkaszervezeti kísérletek a kerületi könyvtárakban
Feladatmegosztás a zártpolcos kölcsönzés rendszerében A közművelődési könyvtárak rohamos számszerű növekedésének korszakában, amikor természetszerűen a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a fővárosi könyvtárak feladataiban is az olvasószervezés, és az olvasóvá nevelés, sajátos munkamegosztás alakult ki, amelyet a szakképzett munkaerő akkori hiánya és a zártpolcos kölcsönzés determinált. Ebben az időben a feladatmegosztásnak olyan formái alakultak ki, és merevedtek meg, amelyek keretei között szinte teljesen elmosódott a könyvtári dolgozók foglalkoztatásában a képzettség szerinti differencia. A feladatkörök meghatározásában nem vált világossá a képzettségi követelmény. A különbséget még inkább elmosta az, hogy rengeteg apró egység jött létre, ahol különösebb feladatmegosztásra eleve nem is kerülhetett sor. Ebben az időszakban csontosodott meg az a sok ellentmondást szülő gyakorlat is, hogy a könyvtári raktárkezelők és a takarítást végző dolgozók munkaköre teljesen egybeolvadt. A könyvtári helyiségek bővülése, az olvasóforgalom növekedésével párhuzamosan azt eredményezte, hogy a raktárkezelők munkaidejét egyre inkább a könyvtárak tisztántartása tölti ki, a raktárkezelői feladatok ellátására alig jut idejük. A könyvtárak zömében már ilyen igénnyel nem is lépnek fel. Ily módon a raktárkezelés feladatainak jelentős része a könyvtárosok feladatává vált. A zártpolcos kölcsönzési mechanizmusban a könyvtárakban a kölcsönzésen kívül reszortfeladatokat különítettek el (feldolgozó munka, katalógus gondozás, könyvtári propaganda stb.). Ám e reszortfeladatokon belül érdemi és rutin elemek egyaránt a reszortfelelőst terhelik. A kölcsönzés folyamatában még ennyi differenciálást sem tett lehetővé a zártpolcos kölcsönzés rendszere. Itt mindenki, szakképesítéssel vagy anélkül, egyaránt részt- vesz a kölcsönzés összes műveletében: könyvajánlás, tájékoztatás, kiadás és visszavétel adminisztrációja stb. Hasonlóképpen közös feladat volt a raktár rendben tartása is. Bizonyos munkamegosztás csupán az olyan jellegű adminisztratív munkákban alakult ki, mint az intés, perlés, pénztárkezelés, különböző gépelési munkák. De ebben is resztvettek a könyvtárosok kivétel nélkül szinte valamennyien. Ennek a feladatmegosztásnak, melyben elmosódnak a szakképzettség szerinti különbségek, nemcsak a könyvtári munka hatékonyságára, de a könyvtári dolgozókra, morálisan is negatív hatása van. Ugyanis ily módon jól kvalifikált, nagy gyakorlattal rendelkező könyvtári szakembereket foglalkoztatunk képzettségük alatt, miközben szakmai felkészültséggel és gyakorlati tapasztalatokkal még nem rendelkező, kezdő munkatársaktól kívánunk felkészültségüket meghaladó munkavégzést. Igen sok elégedetlenség és feszültség forrása lett ez a szakképzett, érdemi munkát igénylő könyvtárosokban. Bennük, s a szakképesítés nélküli munkatársakban egyaránt, a szakmai felkészültség hiábavalóságának érzetét kelti. E hagyományos feladatmegosztás, egy korábbi fejlettségi szintnek megfelelő, de ma már túlhaladott rendjének tarthatatlansága különösen szembetűnő, mint említettük, a szabadpolcos kölcsönzés keretei között, s még nyilvánvalóbbá vált a könyvtárak társadalmi feladatainak növekedése, az egyre nagyobb követelmények tükrében. Napjainkban az állomány építés, az olvasószolgálat minden fázisa egyre több elmélyülést kíván. A munkamegosztás új lehetőségei A közművelődési könyvtárak szabadpolcossá válása új lehetőségeket nyitott. Más formát és módszert kíván olvasó és könyvtáros kontaktusában. Az olvasószolgálati feladatok térben is másként tagolódnak, mint a zártpolcos kölcsönzésnél. Az olvasó és könyvtáros kapcsolatában oly nagy szerepet játszó tájékoztató, könyvajánló tevékenység a kölcsönző pulttól áttevődött a könyvespolcokhoz, a kijelölt tájékoztató pontokra, olvasótermekbe. A kölcsönző pultoknál folyó aktus egyszerű adminisztrációs folyamattá szűkült, mely élesen elhatárolható az olvasószolgálati munka érdemi részétől. A pultnál folyó rutin mun120
