A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Kutas Gizella - H. Drechsler Ágnes: A könyvtárosképzés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
rendeltetésszerű működés lehetőségét. A FSZEK tankönyvtári jellegének biztosításakor 209 főfoglalkozású és kb. 40 részfoglalkozású, vagyis közel 250 könyvtáros munkáját vette igénybe az elmúlt oktatási évben, 1968-ban viszont a hálózat kiterjedése következtében már 299 főfoglalkozású és 84 részfoglalkozású, összesen tehát 383, vagyis megközelítően 400 könyvtáros működött a könyvtárban. Nyilvánvaló tehát, hogy az adott rendeleti előírásoknak csak a könyvtárosok belterjes úton való képzésével lehetett ilyen körülmények között eleget tenni. A tankönyvtári funkció ideje alatt összesen három komplett könyvtárosképző szaktanfolyamot bonyolítottunk le, együttesen 103 fő részvételével, amelyhez további 22, más hasonló tanfolyamon végzett könyvtáros járult. Ez jelentős eredmény volt, nagymértékben biztosította a könyvtáros középkáderek kötelező szakmai színvonalának elérését. Ez a szám csaknem eléri az időközben a könyvtárosok számában bekövetkezett 150 főnyi növekedést. Mégis figyelembe véve a beosztott könyvtárosok — és ezek között különösen a részfoglalkozásúak — jelentékeny fluktuációját, további nem kis feladatok várnak a könyvtárra a középkáderek további szakoktatása területén. Ez mutatkozik meg a felmérés korábban ismertetett számainak tükrében is. Különös jelentőséget biztosított a FSZEK által fenntartott és vezetett könyvtárosképző szaktanfolyamoknak az, hogy minden tekintetben megfeleltek a könyvtár speciális igényeinek. Egyrészt maga az oktatás iránya alakult a fővárosi közművelődési hálózatnak megfelelő színvonal szerint, figyelembe véve a szépirodalmi igényeket, biztosítva a szükséges irodalmi ismereteket és marxista irodalomesztétikát, stb. Másrészt pedig olyan időpontban tartották azokat, melyek alkalmazkodnak a hálózati egységek nyitvatartási idejéhez, ami egy 100-nál több könyvtárból álló könyvtár-konglomerátum forgalmának zavartalan lebonyolítását tekintve nagyon fontos szempont. 1966-tól megszűnt a könyvtár tankönyvtár jellege; országos viszonylatban általában megszüntették a közművelődési tankönyvtárakat. Ezek pótlására létrehozták a szombat- helyi és debreceni felsőfokú tanítóképző intézetek népművelő-könyvtáros szakát, amely csak középfokú könyvtárosi oklevelet ad ki. Megmaradt a középfokú szaktanfolyam — társadalomtudományi könyvtári szakosított formában — a Könyvtártudományi és Módszertani Központ által fenntartott esti tagozaton. A FSZEK további középkáder-oktatás számára csupán ezek a szakképzési formák maradtak fenn. A vidéki oktatás — a fővárosi könyvtárosok számára egyedül lehetséges levelező formában — rendkívül sok nehézséget jelent (utazás, költségek, tanulmányi szabadság, stb.) és mind emellett is számunkra csupán korlátozott felvételi lehetőséget nyújt. A KMK tanfolyama — amely különben sem a közművelődési könyvtárosok profiljára szabott — ugyancsak egészen minimális bekapcsolódási lehetőséget biztosít számunkra. (Jellemző ez utóbbinak a FSZEK szempontjából mutatkozó hiányosságára, hogy közművelődési könyvtárosok részére még szépirodalmi ismereteket sem nyújt.) Új beosztott könyvtárosainknak tehát legkevésbé sem áll rendelkezésükre olyan szakképzési lehetőség, amelyet pedig a minisztériumi rendelet kötelezően előír. Le kell szegezni itt, hogy a közművelődési könyvtárak középkáder utánpótlása elsősorban érettségizett, irodalom iránt érdeklődő és kezdő fizetésben szerény igényű, munkáját szerető és annak fizikai nehézségeit áldozatosan vállaló fiatal emberekből adódhat csupán. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy számukra a könyvtári munka megkezdésekor még főfoglalkozású beosztást sem tudunk biztosítani, hanem többnyire csak négy órás ideiglenes foglalkoztatást; ez csupán akkor válhat vonzóvá a természetesen állandó foglalkozást kereső fiatal emberek számára, ha legalább is kilátás nyílik a könyvtárosi véglegesítést biztosító szakképzettség elnyerésére. így a nyugdíjazások, megbetegedések és a túlnyomórészt női dolgozók körében igen magas arányú szülési szabadságok mellett a könyvtár további funkcionálásának szinte létfeltételévé válik, hogy — ha a kötelező rendeletet szem előtt kívánjuk tartani — e ma még egyáltalán meg nem oldott kérdésre valamilyen formában megnyugtató választ találunk. Ez lehet a régi tankönyvtári forma felújítása, lehet más intézmény által központilag (de Budapesten) fenntartott, 261
