A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Arató Antal: A Gorkij-centenárium és Gorkij műveinek olvasottsága a pesterzsébeti könyvtárban
A GORKIJ-CENTENÁRIUM ÉS GORKIJ MÜVEINEK OLVASOTTSÁGA A PESTERZSÉBETI KÖNYVTÁRBAN A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi könyvtáraiban az utóbbi évek során általában növekedett a kölcsönzött szovjet irodalom. E művek népszerűsítése állandóan visszatérő fontos agitációs feladat. A könyvtáron belüli propagandának azonban a lehetőségekhez képest kapcsolódnia kell a könyvtáron kívüli társadalmi aktualitásokhoz is. Erre szinte évenként kínálkozott alkalom könyvtárainkban. 1961-es Évkönyvünkben tanulmány elemezte: könyvtárak ajánló munkája mennyire járult hozzá, hogy a szovjet szépirodalom 20 —25%-kal megemelkedett a XXII. kongresszus időszakában. A példákat lehetne még sorolni. Számos kimutatásból, felmérésből kiderült azonban, hogy a szovjet irodalom forgalmának állandó növekedése mellett Gorkij műveit kevésbé olvassák, távolról sem foglalnak el olyan helyet az olvasmányok között, amelyet világirodalmi rangjuk és jelentőségük alapján elképzelnénk. Pedig a Gorkij-kultusznak hazánkban régi hagyományai vannak. „Gorkij már október előtt fényes név volt Magyarországon”1 olvashatjuk és joggal, mert már az 1913. évi népkönyvtárak számára kibocsátott mintakatalógus is 12 Gorkij könyvet sorolt fel.2 A két világháború között elsősorban a munkáskönyvtárakban tartották számon a legjobban kölcsönzött könyvek között Gorkij műveit. A Fővárosi Könyvtár 1934-ben készült felmérése3 szerint ugyan a megvizsgált kölcsönzőknek nagyobb része olvasta a szovjetellenes Rachmanova könyveit, mint a szovjet irodalomnak ekkor a könyvtárban egyedül megtalálható reprezentánsát, Gorkijt, — de a munkásolvasók érdeklődésében e vonatkozásban Gorkij állt az élen. Ez a körülmény mintegy előre jelezte az 1945 utáni fejlődést is. Sajnos a Gorkij művek felszabadulással kezdődő rendkívüli népszerűsége az 50-es évek közepén megcsappant. Könyvtárainkban egy 1959-ben végzett felmérés ezt közli: ,,A munkásolvasók igényeit kutatva láthatjuk, hogy ha az átlagosnál valamivel jobb is a helyzet, Gorkij világirodalmi rangjához jóval nagyobb népszerűség volna illő.”4 Egy másik vizsgálat kapcsán hívta fel a figyelmet a cikkíró arra, hogy „Gorkij a legifjabb nemzedék számára általában a kötelező irodalom ismert fogalmává merevedik, az idősebbek közül pedig sokan inkább csak elismerik mint olvassák”.5 Megemlítjük még, hogy az említett 1934-es felmérést 1964-ben megismételték könyvtárainkban. Előzőleg 25-ször kölcsönöztek Gorkij művet, most 61-szer. „A mostani 61 szereplése nem fejezi ki méltán Gorkij világméretű nagyságát” — állapítja meg a tanulmány.6 Végezetül idézzük a pesterzsébeti könyvtár 1966-ban folytatott elemzését.7 Kiderült, hogy fél év alatt egy szovjet kötetet 3,1-szer vittek el, míg ebből kiemelve a Gorkij köteteket csak 1,7-szer kölcsönözték. Az 51 kötetből 21-et egyszer sem olvastak ez idő alatt. A legtöbbet kölcsönzött szovjet művek listáján csupán csak egyetlen Gorkij mű szerepelt Az anya, a 23-ik helyen. A kevés kölcsönzéshez hozzájárult, hogy a vizsgált időszak alatt, a többi szovjet műhöz hasonlóan Gorkij írásait alig propagáltuk a tanulmányban ismertetett módon: nem tűztünk a kiállításra tett kötetekre érdekes ismertetéseket, s mindössze csak 8 esetben vitték el személyes ajánlásunkra. Itt szeretném megemlíteni, hogy 221
