A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Ecsedi Klára: A fiatalok filozófia iránti érdeklődése egy kerületi könyvtárban

kapcsolatos társadalmi várakozás és a tanulóifjúság társadalmi — pedagógiai helyzete nincsen szinkronban.. — írja Katona Katalin.6 A társadalmi tudatot alakító tényezők

(,, — a kor társadalmi létének közvetlen tükröződése; — a megelőző korok ideológiai maradványainak hatása; — az illető társadalom uralkodó ideológiájának, filozófiájának hatása”)6 közül a harmadik az, amely a mi hivatásunk körébe tartozó, direkt, építő, cselekvő mozzanat. Úgy vélem, itt az ideje, hogy a fiatalokat alaposabb és szervezettebb módszerekkel segítsük — az ideológiai maradványok elleni (nem is mindig megfelelő színvonalú) harc mellett

— a pozitív, számukra is erkölcsi támaszt nyújtó határozott világnézet és szemléletmód kialakításában, amely a társadalom életében való aktív részvételt elvi szinten is, tudatosan is meghatározza.

A tudatosság kérdését, a szocialista öntudat szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mert nemcsak divatmajmolás az alapja a felbukkanó negatív jelenségeknek, kellő öntudat híján a mi társadalmunk sem nyújthat védelmet a társadalomtól, annak céljaitól való elszakadás, a befeléfordulás, pesszimizmus, a „fogyasztói szemlélet” térhódítása stb. stb. ellen. (V. ö. Hermann István: A polgári dekadencia problémái 82. p.) A Lenin által követelt tudatosságot ma már a legszélesebb körre kell érvényesnek tekintenünk (az ok ismert: a napjainkban lejátszódó tudományos-technikai forradalom, a technika-tudománypolitika-etika szerves összefonódottsága): ,,.. . meg kell értenünk, hogy komoly filozófiai megalapozottság nélkül semmiféle természettudomány, semmiféle materializmus nem állhatja meg a helyét a burzsoá eszmék támadása és a burzsoá világszemlélet visszaállítása ellen folytatott harcban. A természettudósnak... a Marx által képviselt materializmus tudatos hívének, vagyis dialektikus materialistának kell lennie.”7 A tudatosság ilyen fokának általánossá válásától pedig még messze vagyunk. Ideológiai nevelésünkben, úgy tűnik, túlságosan áttevődött a hangsúly a szokásstruktúrák kialakítására (évfordulók, ünnepségek stb.). Pedig ne feledjük, hogy ahogyan a szokásból templomba járó könnyedén elszakadhat az első komolyabb eszmei hatásra, illetve önállósági igénye jelentkezésekor, ugyanúgy ez a más tartalmú, de hasonló módszer sem ad elég szilárd alapot. Más példát is idézhetünk: az érzelmi alapú példakép választás riasztó eredményéről számoltak be az Élet és Irodalom lapjain: a serdülők szenvedélyesen és a legnagyobb természetességgel állították egyforma piedesztálra Petőfit, Lenint és — Szörényit. Ez azonban nem szükség- szerű, hiszen éppen ebben a korban óriási lehetőségei vannak az értelmi nevelésnek; és ennek szükségessége is vitathatatlan a serdülők illetve fiatalok pszichológiájának ismeretében: „A filozofálásra való hajlam, a tárgyakban és jelenségekben az általánosnak kutatására való hajlandóság” jellemzi őket. „Kifejlődik a kritikai képesség és a gondolatok, állítások ellenőrzésére irányuló törekvés. Megkezdődik az az idő, melyben csaknem minden tudományos vagy filozófiai problémát, a társadalmi élet csaknem minden kérdését kritikusan mérlegelik”, sőt: „... az érzelmeknek új szerkezete épül ki, melyben már az intellektuális elemeknek is jelentős rész jut.”8 Ha nem akarjuk örökre elveszíteni,közömbös életre kárhoztatni a fiatalokat, számolnunk kell tehát absztrakcióigényükkel, — s ha ez nem elég erős, föl lehet ébreszteni! — kritikai hajlamukkal, vitakészségükkel; mindezek megkerülése csak látszateredményeket hozhat. A kérdés nehézségeiről majd szót kell még ejtenünk, de már itt szeretném kiemelni: fennáll a veszély, hogy a tudatosan elfogadott pozitív eszmei támasz nélkül maradó ifjúságot kritizálókészsége teljes tagadásba kényszeríti: „A tagadó álláspont elvontságából következik, hogy az első útjukba kerülő divat, vagy divatos eszme, gondolat, vagy filozófia hálójába kerülnek”.9 Meglepő, mennyire kevéssé változott a helyzet e téren, Lenin ugyanezen tendencia ellen harcolt:,,. .. az úgynevezett «művelt társadalomban» uralkodó divatos filozófiai ingadozásokkal szemben, amelyek az idealizmus és a szkepticizmus irányában megnyilvánulnak”.10 Az értelmiség elég nagy részének körében, és

— már csak műveltségigényből is — az e réteg hatása alá kerülő fiatalok körében napjainkban is ugyanezt figyelhetjük meg. (Itt elsősorban természetesen az értelmiségi szár- mazásúakat fenyegeti a veszély: de a tanuló ifjúságnak éppen érdeklődő, fejlődőképes rétege általában közel kerül ehhez a réteghez, és származása, ösztönös osztályöntudata stb.

199