A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Ballagi Ágnes: Az olvasás folyamatossága a kerületi könyvtárakban
hogy a műveltség gyarapodásával a művelődési lehetőségek megkeresése, s az erre szükséges eszközök köre is bővül. III. Csökkenthető-e a szünetelő olvasók száma? Vizsgálataink végére jutva a számszerű eredmények birtokában azt kell megnéznünk, hogy milyen mértékben előzhetjük meg az olvasói szünetelést, illetve annak hátrányos következményeit, elsősorban a lemorzsolódást. Azt már megállapítottuk, hogy a szünetelő olvasóknak csak egy í’észe — 48,3%-a — marad el a könyvtártól hét hónapon túl. A szünetelő olvasók 51,7%-a tehát visszatér könyvtárunkba, olvasónk marad. Ez nagyon fontos a számszerű eredmények között, de éppen ez indokolja, hogy küzdenünk kell a hosszabb olvasási szünetelés ellen. A kerületi könyvtárak már korábban is felfigyeltek a szünetelés lemorzsolódáshoz vezető következményeire és a hosszabb ideje kikapcsolódó olvasókat megkeresték, — visszahívó levelekkel stb. — és ezzel a módszerrel a szünetelők mintegy 10%-át újra aktivizálták. A most ismertetett felmérésünk rámutat arra, hogy az olvasók szünetelésének közvetlen okai javarészt könyvtáron kívüli tényezőkön alapulnak, azok az élet természetes ritmusából következnek (átmeneti elfoglaltságok, betegség, elutazás) s ezek között olyanok is szerepelnek, amelyek az adott könyvtárból való végleges kikapcsolódásra vezetnek (költözés). Nyilvánvaló, azonban ha az egyéb átmeneti okok (vizsga, betegség, külön munka) megszűnnek, helyes lenne az olvasókat egészében aktivizálni és az elköltözöttet új lakóhelyén bekapcsolni a hálózat közeli könyvtárába. Ehhez nagymértékben hozzásegíthet a jó, célirányos, rendszeres könyvtárpropaganda, amely folyamatos tevékenységével bizonyosan a ma aktivizált kb. 10%-nál nagyobb mértékben képes visszahozni olvasóinkat. A felmérés kb. 10%-nyi olyan szünetelési okokat mutatott ki, amelyek a könyvtár hibájára utalnak. Ilyenek, pl., hogy az olvasó nem találta meg a keresett könyvet — közművelődési könyvtárról lévén szó, itt kevésbé valamely tudományág szakkönyvéről van szó, hanem inkább kötelező olvasmányról, vagy többségében legújabb kiadású szépirodalomról, regényről — hogy sokáig kell várni a könyv kiadására a pultnál, továbbá a késedelmi díj felszámítása miatti sértődésből. Ezek azonban nem a könyvtárosok szubjektív hibáiból adódnak, hanem a könyvtár egészének objektív adottságaiból, összefüggésben az olvasók számához viszonyított elégtelen könyvvásárlási kerettel, rossz helyiség és személyzeti viszonyokkal. Ezek az anyagi körülmények azok, amelyek megjavulása végső fokon sok egyéb szünetelési ok csökkenését is elősegíthetik, például a „nem ér rá” (mert sokáig kell várni), stb. Felmérésünk azt is megmutatta, hogy a szünetelés csökkentése terén a könyvtárosoknak milyen feladataik vannak. Lehetőségeikhez képest igen nagy figyelmet kell fordítaniok elsősorban a kezdő olvasókra, továbbá azokra, akik kevés iskolával rendelkeznek, s ezért már viszonylag kisebb kényelmetlenségek is elkedvetlenítik őket. Nagyon tapintatosnak kell lenniök a késedelmeskedők díjainak, az elveszett könyvek értékének beszedésekor. Megkülönböztetett figyelemmel biztosítsák a keresett könyv visszaérkezésekor az olvasó értesítését. Mindezen túlmenőleg azonban azt mutatta a felmérés, hogy az olvasói szünetelés és az ebből keletkező lemorzsolódás fő okai, objektív okok. Mint láttuk nagy részüket az élet ritmusa szükségszerűen magával hozza, más részüket pedig könyvtárfejlesztési kereteink bővülése küszöbölheti csupán ki. A növekvő hálózat biztosítja a növekvő olvasólétszámot is, és mi arra törekszünk, hogy ez a fejlődés a régi olvasók minél nagyobb arányú megtartása mellett történjék. Ballagi Ágnes 197
