A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Csép Attiláné: A félévszázados angyalföldi könyvtár. A 7. sz. könyvtár története

3. A 7. számú könyvtár a két világháború között

Az ellenforradalom évei alatt a Fővárosi Könyvtár fiókjaiban a hanyatlás jelei mutatkoztak. Ez olvasható ki a 7. számú könyvtár jelentéseiből is. A jól felkészített, felújított anyagú könyvtárban, melyet szakképzett könyvtáros vezetésére bíztak, mindjárt az ellen- forradalom első éveiben tisztogatást hajtottak végre, mind személyi téren, mind az állományban. Hogy ez a tisztogatás milyen nagymérvű lehetett, azt legjobban az új fiókvezető, Schein Józsefné írásos jelentéséből tudhatjuk.

„Az 1920-as év az első teljes év, melyről beszámolhatunk. Kölcsönzés ez évben csak a felnőttek részére volt, mert a nagy köny vliiány miatt a gyermekek kölcsönzését be kellett szüntetni. A gyermekek csak helyben olvashattak könyveket, míg a felnőttek csak lapokat és kézikönyvtári könyveket használhattak helyben.”10 11 A könyvhiány okaira nem tért ki. 1920-ban a könyvtár 5344 kötetről ad jelentést, ez a szám megdöbbentő, mivel tudjuk, hogy 1917-ben a Népház könyvtára 6670 kötettel rendelkezett, ha ezután a könyvanyag már egyáltalán nem gyarapodott volna, — ami elképzelhetetlen — akkor is legalább tízezres állománynak kellett volna lennie, hisz a hálózathoz csatoláskor kevés kivétellel átvették az anyagot, sőt felújították. Az 1919-es házi könyvkötészeti jelentésből tudjuk, hogy a megnyitandó két fiók — a 6-os és 7-es — részére 12 000 kötet könyvet javítottak és címaranyoztak.

Az egyre súlyosodó gazdasági válság erősen kihatott a könyvtár munkájára. A Fővárosi Könyvtár vezetői a könyvbeszerzésre fordított pénzösszegből, főleg a központi anyagot gyarapították, háttérbe szorítva a fiókkönyvtárakat. Azonban nemcsak a központ és a fiókkönyvtárak között volt óriási különbség, de fiókkönyvtár és fiókkönyvtár között is. Ellátottságuk nem volt egységes.

A 7-es fiók állománya 1919-től 1924-ig csak 3000 kötettel gyarapodott összesen, évi gyarapodási átlaga 500 kötet volt, ez nem éri el még a népházi könyvtár háború alatti gyarapodását, az átlagos évi 770 kötetet sem.

A könyvtár 1924-es jelentésében olvashatjuk a 7-es számú fiókról: „Ez a könyvtár elsősorban munkáskönyvtár, mely a külső Váci út munkásközönségének igényeit igyekszik kielégíteni.”11

Valóban a könyvtár munkáslakta környéken volt, de a könyvtár vezetősége akkor, amikor munkásigényről írt, saját gyarapítási politikájának helyességét igyekezett bizonyítani, elfelejtve Szabó Ervin már 1910-ben megfogalmazott tanítását: „A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásosztály könyvszükséglete semmivel sem alacsonyabb rendű, mint a művelt osztályoké. Ezt a szükségletet nem lehet másképpen kielégíteni, mint olyan könyvtárral, s olyan könyvanyaggal, amely a népesség összes osztályainak szükségletére van alapítva.”12

Egy 1923 — 1928-ig használt beiratkozási napló — ez a legrégibb napló, ami a hálózatban megmaradt — tanúskodik arról, hogy milyen sokrétű volt az olvasói összetétel. A napló a név és a lakcím mellett a foglalkozást is feltünteti. így lehetett több olvasó adatát egyeztetni a későbbi híres, közismert tudós, művész, író, pedagógus adatával.

A 7. számú fiók olvasója volt Novobátzky Károly, a kétszeres Kossuth díjas fizikus, — mint állami főgimnáziumi tanár; Goldmann György képzőművész növendék, — később szobrászművész, a kommunista mozgalom mártírja, — neve 1924—1928-ig a párizsi tanulmányújáig minden évben megtalálható a naplóban; Ligeti Vilma akkor zeneakadémiai hallgató — ma író; Földes Ferenc, a mártírhalált halt pedagógus, mint hetedik gimnazista van bejegyezve a naplóban 1927-ben.

10 Irattár. 7. számú fiók iratai.

11 Fővárosi Nyilvános Könyvtár Értesítője. Bp. 1924.

12 Szabó Ervin könyvtártudományi cikkei és tanulmányai. Bp. 1959. 270 p.

137