A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Dienes László (1889 - 1953)
lalkozó cikkei mellett nagyszámú, a közművelődési könyvtárak munkáját elemző tanulmányt írt. Legnagyobb könyvtárelméleti műve, a. „Walter Hoffmann könyvtári törekvései” is a közművelődési könyvtárak feladataival foglalkozik. A háború évei harcos szocialistává, békepolitikussá érlelik Dienes Lászlót. Ekkor már jelentős harcostársa Szabó Ervinnek a háborúellenes küzdelmekben, amelyek egyik központja éppen a könyvtár volt. Dienes következetesen halad a forradalmi mozgalom felé és egymás után írja a „Huszadik Század”-ban és más lapokban az imperializmus, militarizmus ellen szóló bátor cikkeket. A polgári demokratikus forradalmat mint szónok, aktív tevékenységével is előmozdította. Nem állott azonban meg ezen a ponton és azok közé tartozott, akik a forradalom továbbfejlődését kívánták. Az 1918 novemberében megalakuló Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik első tagja lesz. Amikor a könyvtár igazgatója, Szabó Ervin ez időszakban meghalt és a két idősebb könyvtári vezető, Madzsar József és Braun Róbert a polgári demokratikus forradalomban tisztséget vállal, Dienes László lesz 1919. január 1-től a Fővárosi Könyvtár vezetője. Nemsokára éppen ő lesz az, aki javasolni fogja, hogy a könyvtárat tulajdonképpeni megalapítójáról és nagynevű továbbfejlesztőjéről, Szabó Ervinről nevezzék el. Amikor a polgári forradalom támadást intéz a KMP ellen, és 1919 februárban letartóztatják a párt vezetőségét, Dienes László tagja lesz a KMP második, illegális vezetőségének. Mint a Szabó Ervin-könyvtár vezetőjének, lehetősége nyílott, hogy a könyvtárban illegális összejöveteleket biztosítson. így a háborús Szabó Ervin-i idők után most az ő vezetése alatt is a politikai élet egyik központja volt a könyvtár. A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttekor, március 21-én Dienes László lett a háromtagú budapesti direktórium egyik népbiztosa és végzi e felelősségteljes feladatot április közepéig, a tanácsválasztásokig. Ezután a Budapesti Munkás- és Katonatanács nyolcvanas bizottsága tagjaként vesz részt a főváros vezetésében. Ugyanakkor országos kulturális feladattal, a Tanácsköztársaság könyvtárügyének vezetésével bízzák meg. Nagyvonalú könyvtárfejlesztési terveiben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak jelentős szerepet biztosít. A Tanácsköztársaság bukása után az emigrációs évek következtek sok más között Dienes László számára is, és ekkor is a legnehezebb feladatokat vállalja. 1931-ig Bukarestben és Kolozsvárt szerkeszti az ellenzéki „Korunk”-at, majd amikor baloldah magatartása miatt Romániából menekülnie kellett, Berlinből küldte a lapnak cikkeit. 1931-ben elhagyta Berlint és a Szovjetunió meghívására Moszkvába ment. Itt a második világháborúig tudományos kutatóként működött. Kun Béla megbízásából elsőként állította össze a Magyar Tanácsköztársaság bibhográfiáját. Részt vett Marx főműve, a „Tőke” bibliográfiája összeállításában is. A moszkvai „Üj Hang”-ban mint újságíró dolgozott. 1941 őszén elhagyta a részben kiürített Moszkvát és családjával a háború végéig Kirgiziában élt. 1945-ben költözött vissza Magyarországra Dienes László és hamarosan igazgatója lett — immár másodszor — a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak. Ekkor lehetősége nyílt, hogy folytassa Szabó Ervin tervét, a könyvtárépítés munkáját, biztosítva a tudományos központ és a széles közművelődési hálózat egységét. Dienes László élt is ezzel a lehetőséggel. Vezetése során 1946-tól 1953-ig 18-ról 60-ra nőtt a hálózat könyvtáregységeinek száma, a beiratkozott olvasóké pedig 25 ezerről 100 ezerre emelkedett. Egyidejűleg az ELTE professzorává nevezték ki, a közgazdaságtani tanszéket vezette. Könyvet írt a marxista közgazdaságtudományról és sok ezer fiatalt nevelt a marxizmusra. A közelmúltban Dienes Lászlóról elnevezett utca mintegy jelképként könyvtárunk irányába vezet és mi, könyvtárosok, Szabó Ervin hagyatéka mellett Dienes László értékes könyvtári hagyatékát is örömmel valljuk magunkénak. 12
