A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Remete László: A FSZEK a felszabadulás időszakában
adványában négy hozzá továbbított állástkérő iratot véleményezett. A pályázók között kommunista párttag is volt. A polgármesterhez címzett beadványban többek között ilyen megállapítások olvashatók: ,,. .. könyvtárosnak csak olyan ember való, akiben legalább az objektivitásra való törekvés megvan. Ezt pártemberekről eleve föltételezni igen nehéz, ha ugyan nem teljességgel lehetetlen. A pártember lehet kitűnő politikus... de könyvtárosnak kiváltképpen alkalmatlan. . . Ha a tisztviselők kiválasztásában ez lett volna a legfőbb szempont a múltban, úgy sem az nem lehetett volna soha meg [sic!], hogy a Fővárosi Könyvtár egyoldalú szociológizmusban csontosodik meg, sem, hogy [mint lábjegyzete szerint 1944-ben] egy szélsőséges politikai párt propaganda eszközévé silányodik.. . ”25 [Kiemelések az eredetiben]. Mindezt olyan ember írta le 1945-ben, akinek egész tevékenységét a legmesszebbmenő politikai elfogultság jellemezte, ami persze nem mindig jelenti, hogy politikai meggyőződésből, valamilyen elvet képviselve cselekszik valaki. Minden okunk megvan arra, hogy Szentkuty bármilyen politikai megnyilvánulásának őszinteségét kétségbevonjuk, hiszen egész pályafutását az egymást követő rendszerekhez való messzemenő alkalmazkodás jellemezte. 1945 májusában a könyvtárosok politika- mentességének követelését az új feltételek között lehetséges taktikának tartotta a baloldali irányzatok elhárítására. Jellemző vonása érvelésének, hogy a „megcsontosodott”- nak minősített „szociológizmus”, azaz Szabó Ervin könyvtárpolitikája és a nyilas könyvtárpolitika közé egyenlőségjelet próbált tenni, ő, aki 1916-ban került a könyvtárba, ahol Szabó Ervin mellett a titkári teendőket töltötte be egy ideig. A Szentkuty-féle vezetés nemcsak Szabó Ervin volt munkatársainak visszatérése, a kommunista és más baloldali könyvtárosok alkalmazása, de Szabó Ervin szellemi hagyatékának életre keltése ellen is irányult. Szabó Ervin könyvtárpolitikájának folytatását ugyanis érdekes módon nemcsak a Szentkuty által negyedszázaddal előbb elűzött tanítványén, hanem a Fővárosi Könyvtár egyik olyan régi munkatársa is sürgette, aki a Horthy fasizmus idején nyert alkalmazást, névszerint Hamvas Béla. Hamvas az óbudai 8-as fiók vezetését látta el a felszabadulás után és 1945 május 31-én, a jelek szerint teljesen öntevékenyen kétoldalas előterjesztéssel fordult a polgármesterhez, amelyben a fasiszta irányban deformált könyvtár gyökeres reorganizációját javasolta. íme néhány gondolata: „Magyarország sohasem jutott volna jelenlegi súlyos helyzetébe, ha a német befolyás háromszáz éven át nem lett volna korlátlan... A német gazdasági befolyás megszüntetése mellett ma a legfontosabb feladat a német szellemi befolyás likvidálása. .. Amíg ezt az orosz, angol, amerikai, francia könyvek tömeges behozatalával és terjesztésével ellensúlyozni lehet... addig se nézhetjük a helyzetet tétlenül. A fővárosnak kultúrintézményein, főként a Fővárosi Könyvtáron keresztül oda kell hatnia, hogy ebben a nagyvonalú kultúrpolitikában nemcsak munkás, hanem kezdeményező is legyen. A Fővárosi Könyvtár múltja Szabó Ervin szelleme lehetővé, sőt parancsolóvá teszi, hogy a legszélesebb néprótegekre hatva az egészséges, józan és reális szellemet fokozatosan érvényesítsük. A legelső feladat, hogy az eddig főként kiváltságosok számára fenntartott könyvtári rendszeren változtatni kell. .. az eddigi 14 fiók helyett legalább 30 fiókot kell létesíteni. A második feladat: a tudományos központ, mint Szabó Ervin idejében, tűzze ki feladatul, hogy állandóan kísérje figyelemmel a társadalmi, politikai, gazdasági és szellemi életet, aktuális kérdésekre vonatkozólag adjon ki sűrűn tájékoztató bibliográfiákat. . .”.26 25 Irattár: 38/1945. május 2. 2S Irattár: 02/1946. jún. 12. 110
