A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Szabó Ervin (1877-1918)
„Megismerni mindent, kiválogatni a legjobbat, hinni benne és heroikus elszántsággal megvalósítani belőle minden nap minden lehetőt.” „Amiért élni érdemes, az a tevékeny élet, amely alkotásokban nyilvánul meg, a vegetatív funkciókon, a puszta reprodukción túl terjedő, termékeny, új értéket teremtő élet.” Rajta is beteljesedett Ady gyötrelmesen fájó megállapítása: „Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik, Rokkanva ér el az éjszakáig.” Nem érhette meg a várva-várt fordulatot, 1918 Októberét, és 1919 Márciusát. Koporsója körül testben vagy lélekben ott állt a ha- ladniakaró Magyarország és ott álltak munkatársai és tanítványai is, akik a Tanács- köztársaság alatt nagyon jelentős beosztásokban képviselték Szabó Ervin szellemét. Még elgondolni is iszonyatos, hogy mi "lett volna sorsa, ha a vérszomjas ellenforradalmárok karmai közé kerül. A Tanácsköztársaság alatt és a felszabadulás után a főváros közművelődési könyvtárhálózatát Róla nevezték el. Késői tanítványai — a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár dolgozói — mindent megtesznek annak érdekében, hogy az intézet alapítójának útmutatásai szellemében dolgozzanak. A könyvtár 1967-es adatai azt bizonyítják, hogy fáradozásuk, áldozatkész munkájuk nem volt hiábavaló. 115 könyvtár állt az olvasók rendelkezésére, 2 400 000 kötet könyvvel. A beiratkozott olvasók száma 188 000 volt, akik több mint 6 500 000 kötet könyvet kölcsönöztek. Jelentősek az eredmények, de még nagyon sok a tennivaló. Az ötven éve halott Szabó Ervin hagyatéka kötelez bennünket, tervét, célkitűzéseit nekünk kell maradéktalanul valóra váltani. 10
