A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967

Dobos Piroska - Meiszner Tamásné: A szépirodalmi állomány feltárásának problémái a közművelődési könyvtárakban

egység stb.) külön kategóriában, „Politikai” címszó alatt szerepelnek ( — 5,46%). Amellett viszont már nem mehetünk el szó nélkül, hogy a kihasználtság foka itt sem kielégítő. Nem magyarázatként, pusztán az okok egyikeként említjük, hogy a politikai regény, mint az utóbbi negyedszázad produktuma, gyakran él az időbontással, belső monológgal, közmono­lóggal, melyek az olvasók nagy többsége számára még megemészthetetlenek. A kihasználtság legmagasabb fokát az erkölcsi-lélektani művek csoportjában éri el ( + 59,1%). Vizsgálat tárgyává tettük ezt a problémát is, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a jelenség gyökere több oldalról is megközelíthető. Egyrészt örvendetes, hogy ennyire olvasott ez az állománytest, hiszen a szocialista erkölcs és életforma kérdéseit tárgyaló mű­veket is ide soroltuk, valamint az újat a régi erkölccsel szembesítő regényeket, mint pl. Mesterházi: A négylábú kutya, Fekete: Az orvos halála, Galambos: Utazás a Göncöl sze­kéren stb. Az óriási arányeltolódást állomány és forgalom között mégsem ezeknek a mű­veknek átlagon felüli olvasottsága indokolja. Talán ünneprontásnak hat, de ki kell mon­dani, hogy ez az arány a „Valami jó kis szerelmest kérek” igényéből sarjad és elsősorban a könnyű-szirupos vagy érzelmes romantikus szerelmi történetek iránti tömegigénnyel ma­gyarázható. Megfontolandó, hogy példányszám-emelés, avagy az egyéb tematika fokozott népszerűsítése-e a megoldás útja. Ennél lényegesen alacsonyabb a kihasználtsága, — de még mindig az állomány lehe­tőségei fölött van — a történelmi témájú műveknek ( + 15,6%). Sajnos itt is jelentős szám­ban a romantikus szenvelgéssel megírt (Passuth) vagy az olcsó erotikával manipuláló (Ko­vái) munkák szerepelnek. A gyakorló könyvtáros számára meglepetést csak az életrajzi mű­vek kihasználtságának százalékaránya okozott, mely a legalacsonyabb az egész téma-kate­górián belül ( — 25,9%). A fent leírt ízlésbeli lemaradást jelző megállapításunkkal szemben ezt határozottan pozitiven értékeljük, ezek szerint túlbecsültük az olvasók ilyenirányú ér­deklődését. E művek gyakorta kétes irodalmi értéke fokozottan int arra, hogy a jövőben óvatosabbak legyünk a példányszámokkal. Az ifjúsági és humoros-szatirikus irodalom kihasználtságának foka ( + 13,7%,+ 24,2%) megnyugtatóan jelzi az állomány és forgalom viszonylagos egyensúlyát. Egyben tükrözi olvasóink többségében élő jogos igényt a humoros, szórakoztató, vidám művek iránt, mely­nek kielégítése ugyancsak feladataink közé tartozik. * A kódrendszer alkalmazása az 1964-es hálózati reprezentatív felmérés alkalmával és a 46-os számú könyvtár gyakorlatában egyaránt bizonyítja, hogy e területen még sok prob­léma vár megoldásra; de joggal vitatott, kísérleti volta sem feledtetheti, hogy segítségével a könyvtári nevelő funkció legbonyolultabb mozzanatához juthatunk közelebb. Az eszmei befolyásolás, az ízlés-formálás vizsgálata kap objektív fogódzót, ha az állomány tényleges értékeit s a közvetített értékeket vethetjük össze. Elképzelhető, éppen rendkívüli munka­igényessége miatt — a szépirodalmi állomány központi kódolása mellett is — a kódrend szernek átmenetileg reprezentatív használata, amíg a gépesítés, lyukkártya stb. révén álta­lános bevezetésének feltételei megérnek. Munkánkkal a modern közművelődési könyvtárügynek azt a törekvését kívántuk elő­segíteni, amely a polcokon található szépirodalom ideológiai és minőségi megkülönbözteté­sére irányul. E kérdés megoldása előbb-utóbb egységes állásfoglalást igényel, hiszen szer­zeményezés és olvasószolgálat, a könyvtári munka ideológiai hatékonysága forog kockán. Az érték-kritériumok pontos ismerete nélkül tudatos könyvtárpolitikáról nem beszélhe­tünk. Az eszmei-esztétikai nevelés kettős feladatát csak így tudjuk maradéktalanul meg­oldani. Dobos Piroska — Meiszner Tamásaé* * Az élőtanulmány Friedrich Ildikó és Meiszner Tamásné munkája. 154

Next

/
Thumbnails
Contents