A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967

Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész

hogy átmenetileg, vagy tartósan Szabó Ervin szorosabb baráti, vagy elvbaráti köréhez tartozott, mint Csizmadia Sándor, a tehetséges (utóbb elzüllött, a munkásmozgalommal szembekerült) agrárproletár származású költő, László Jenő, az 1919-es Tanácsköztársaság népbiztosa, akit 1919 decemberében gyilkolt meg (Szabó Ervin forradalmár tanítványával, Korvin Ottóval együtt) a horthysta vérbíróság, Czóbel Ernő, az ugyancsak kommunistává lett marxista történész, Lukács György, az 1919-es proletárforradalom népbiztosa, esztéta- filozófus, Madarász Emil, aki ugyancsak az 1918—1919-es forradami időszakban fejlődött kommunista költővé és mások.

Csizmadia dedikációjával eddig négy munka került felszínre. A 41855-ös szám alatt álló Kolduspénztár című röpiratban, amelyet Csizmadia Kelecsényi György álnév alatt bocsátott ki az 1900-as évek elején, ezt a bejegyzést olvassuk: ,,Tisztelt barátom Szabó Ervinnek, Csizmadia Sándor”. A 40844-es helyszámú elbeszélésgyűjtemény Csizmadia Munkás emberek című novelláskötete, (1905-ben jelent meg) belső címlapján van hasonló dedikáció. 1907-ben adták ki az előző évben fiatalon elhunyt igen tehetséges szocialista prózaíró és agitátor, Naszódi Zsigmond „Dózsa népe” című novellagyűjteményét. Naszódi a Szabó Ervin által vezetett baloldali szociáldemokrata ellenzék tagja volt és röviddel halála előtt, az ellenzéki csoport fellépése szempontjából annyira nevezetes 1905 áprilisi szociáldemokrata pártkongresszus idején is Szabó Ervin mellett állt ki. 1906-ban kiadott poszthumusz kötetében az akkor ugyancsak ellenzéki Csizmadia Sándor írta be: „Szabó Ervinnek, a szerző jóbarátjának szerző helyett,Csizmadia” (40682 helyszám). 1907-ben látott napvilágot Csizmadia ugyancsak dedikált Kánaánban című kétkötetes regénye (40840/1).

1906-ban adta közre a szociáldemokrata párt Világosság nyomdája a Város című gyűjteményes munkát, amely a Népszava hasábjairól akkor már jól ismert két szerző írásait, Bálint Aladár elbeszéléseit és a később (1918 után) kommunistává lett Madarász Emil verseit foglalta magában. A 40805 helyszámon álló könyvbe tintával írták be a szerzők a következő szöveget: „Szabó Ervinnek mély tisztelettel Madarász Emil, Bálint Aladár.”

A század első évtizedeiben a szervezett munkások között igen népszerű Bodrogi Zsigmond munkás-dalköltő, versszerző, (aki a húszas években a szociáldemokrata ellenzékhez, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja által irányított „régi” Magyar Szocialista Munkáspárthoz csatlakozott), ugyancsak küldött tiszteletpéldányt Szabó Ervinnek. Bodrogi „Szántok, vetek. Versek, dalok” című könyve 1910-es kiadásából a hagyatékban maradt példányon a következő ajánlás: „Dr. Szabó Ervin elvtársnak nagy szeretettel. Budapest 1910 november 15. Bodrogi Zsigmond” (40273).

Érdekes adalék egy elfeledett kecskeméti szocialista költő, Hajnal József dedikációja, „Gőzkalapáes” című verseskötetében: „Szabó Ervinnek, az én kedves tanítómesteremnek a szocializmusban, nagy tisztelettel küldi, Kecskemét, 1914. I. 20. Hajnal József". Ez a 40843 raktári helyszámú kiadvány újabb apró adalék annak a vitatott tételnek az alátámasztására, amely szerint az 1900-as évek közepén a szociáldemokráciával véglegesen szakító, az 1910-es évek elején szindikalista kísérleteivel is kudarcot vallott Szabó Ervin mindenek ellenére még 1914-ben is jelentékeny tekintéllyel rendelkezett a szociáldemokrata mozgalmon belül működő személyek előtt.

Kézírásos dedikációt nem látunk Vanczák Jánosnak, a vasmunkások szervezete vezetőjének 1916-ban, tehát már a világháború alatt közreadott „Vér és vas” című verses kötetében (40841), de ott áll a pecsét: „Tiszteletpéldány”.

Az eddigi rendkívül szerteágazó és gazdag Szabó Ervin-irodalomban szó esett már arról, hogy Szabó Ervint László Jenőhöz, a kiváló szocialista, utóbb kommunista jogászhoz, az első munkáshatalom igazságügyi népbiztosához is elvbaráti kapcsolatok fűzték. E szempontból újabb hasznos adaléknak számít a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1904-es kongresszusának nyomtatott jegyzőkönyve, pontosabban ennek a Szabó Ervin hagyatékából való példánya (4253/11—2), amelynek belső címlapján olvasható: „I—ső példány 1904. IV. 22. Ervinnek, László.” Valószínű, hogy az akkor még egyetemi hallgató László Jenő dedikáció jár ól van szó, mert bizonyára őt bízta meg a szociáldemok108