A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Gálné Ballagi Ágnes: Ajánló bibliográfiák a kerületi könyvtárakban
számban közvetlenül megszerezhetetlen könyvismeretet. Mégis, amikor bibliográfiáinknak a könyvajánlás területén való használhatóságát vizsgáljuk, mindig újból és újból meg kell állapítanunk, hogy sok könyvtárosunk alig ismeri azokat. A kerületi könyvtárakban általában legalább 25 féle aktuális könyvjegyzék található. Ez a szám az egyes könyvtárakban aszerint változik, hogy a régebben megjelent kiadványok milyen mértékben használódtak el. E kiadványok között csak néhány olyan módszertani útmutatóval ellátott címjegyzék van, amely kifejezetten könyvtárosoknak szól, s az olvasók közül kizárólag pedagógusoknak, kultúrmunkásoknak, propagandistáknak, tehát csupán neveléssel foglalkozó embereknek adható, miután az olvasók irányításához nyújt konkrét tanácsot. A többi kiadvány egyaránt ad segítséget a könyvtárosoknak és az olvasóknak. Nyilvánvaló, hogy a könyvtárosok első feladata a bibliográfiák alapos tanulmányozása. Megfelelő keretet biztosítanak az anyag megvitatására a hálózatban kerületenként tartott közös könyvismertetések, ahol egy kisebb kollektíva munkatársai a felhasználás lehetőségeit is tisztázhatják. A pontos helyzetképhez az is hozzátartozik, hogy az utóbbi években már néhány helyen megindult a kísérletezés a bibliográfia használat legeredményesebb formáinak megállapítására. A 10-es és a 27-es könyvtár hónapokig figyelte a ,,Mai írók — mai emberekről” és a . legyetek éberek !” c. bibliográfiák anyagának forgalmát. Utóbbi hatására a 10-es könyvtárban fél év alatt 207 műből 564 kölcsönzés történt, s ami különösen örvendetes, hogy egy sor nagyon értékes (egyébként ritkábban kézbekerülő) könyv is jelentős forgalmat ért el. Ezek a kiállítások azonban csak az adott könyveket vitték közelebb az olvasóhoz, bibliográfia csupán egy-két alkalommal került kézbe, tehát minden haszna mellett a bibliográfiát, mint kiállítási forgatókönyvet még nem tekinthetjük olvasói segédeszköznek. A reprezentatív igénykutatás és a naponta jelentkező kívánságok bizonyítják, hogy olvasóink nagy része általános érdeklődésből, tudásvágyból, kedvtelésből olvas. Ebből következik, hogy az állomány teljes egésze iránt megnyilvánuló érdeklődést a bibliográfiák témában és formában széles skálája segít kielégíteni. Ezek hivatásukat akkor tudják betölteni, ha az olvasókat megtanítjuk használatukra, közösen keressük meg a kívánt témához használható jegyzékekből a legmegfelelőbb irodalmat. A másik szempont, amely a bibliográfia-készítést és használatot meghatározza, az olvasók azon részének igénye, amely középiskolás szinten valamilyen oktatási formában résztvesz. Ezekben az esetekben a kötelező és ajánlott irodalomjegyzékek állnak rendelkezésre, melyeket szükségszerűen a könyvtárosok olvasótervek összeállításával egészíthetnek ki. Az olvasók másik jellegzetes csoportjába tartoznak az ún. kezdő olvasók, akik most barátkoznak a könyvvel, az olvasással, (fiatalok esetében a felnőtt irodalommal). Az ő számukra készült speciális jegyzék az „Olvasni jó”. Ez vegyes témájú, könnyen olvasható, szórakoztató irodalommal akarja megkedveltetni az olvasást az abban járatlan emberekkel. Az üzemi könyvtárakban folytattak kísérleteket ezzel a könyvjegyzékkel és a beérkezett jelentések szerint nem eredménytelenül. Az Ikarus-gyár szakszervezeti könyvtárosa beszámol arról, hogy ezt a bibliográfiát olvasói szívesen hazavitték és mintegy 60%-ban a későbbi kölcsönzések során abból választották olvasmányaikat. A kölcsönzések 30 — 35%-a ismeretterjesztő mű volt. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének könyvtáraiban a szocialista brigádok tagjainak adtak e bibliográfiából, s bár számszerű eredményről nem érkezett jelentés, több fiókkönyvtárukban tapasztalható jó eredményről írnak és a továbbiakban is kérnek hasonló jegyzékeket. Az eddigi tapasztalatok csak általánosabb alapelvek leszögezésére adnak módot, miután adatszerű elemzés még nincs az olvasótípusok és a bibliográfia-féleségek összefüggéseinek feltárására. 295
