A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

Marót Miklós - Szalai Ágnes: Tervek, gondok és megoldások zenei könyvtárunk felállításánál

erősített tasak készült, hogy elkerüljük a kallódás veszélyét. Önálló tasakba kerültek az olyan művek, melyek különálló szólamokból állnak. Kölcsönzési módszerként a központi könyvtár kétkártyás nyilvántartó rendszerét vette át a zenei könyvtár, mert fontosnak tartottuk, szakkönyvtárról lévén szó, hogy egy-egy könyvtári egység holléte pontosan és azonnal megállapítható legyen. A megnyitás után beadott számos előjegyzés igazolta ennek a nyilvántartásnak szükségességét és helyességét. A katalogizálásban ugyancsak a központi könyvtár tudományos igényű szabályait követtük. A sajátos problémáknak megfelelően tanulmányoztuk az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának kiegészítő kiadványát a zeneművek címleírásáról. Megtartva központunk címfelvételezésének hagyományát, a címlap adatainak döntő elsődlegességé­ről, beépítettük a zeneművek különleges adatait: opus-szám, hangnem jelzés (átírva a dur-moll elnevezésekre) műfaj, letét, utalás a szövegíróra, a szólamok részletes feltüntetése, végül a kiadó lemezszáma. Ha a cím nem mutatja, megjegyzésben következetesen feltün­tetjük, hogy az adott kiadás milyen nyelvű szöveggel készült. A szakkatalógus szerkesztésének megkezdése előtt igyekeztünk tájékozódni a hazai és külföldi zenei szakkönyvtárak gyakorlatában. Megállapíthattuk, hogy a zeneművek osztályozásának általánosan elfogadott, megnyugtató szakrendszere nincsen. Az egyes könyvtárak zenei gyűjteményeit a könyvtár egyéb gyűjteményeiben alkalmazott szakrend­szer szerint osztályozzák. Számunkra ezért a tizedes osztályozási rendszer kínálkozott. Központi könyvtárunk sémája azonban a 78-as, zene-szakban rövidített és több számában következetlen. Az ETO 1955-ös magyar kiadása sem volt elegendő a szakkönyvtári köve­telményekhez. Ebben is nagy segítséget kaptunk az OSzK Zeneműtárától azáltal, hogy- rendelkezésünkre bocsátotta a tizedes osztályozás brüsszeli változatán alapuló szakjegy­zékét. Értékes kiegészítéseket vettünk át belőle, de egészében felhasználni nem tudtuk, egyrészt mert részletezésében a nemzeti könyvtárba özönlő rendkívül sokrétű anyag igé­nyeihez formálták, másrészt a számokhoz kapcsolódó betű-jelzetével, ,,M”-mel megkülön­böztető rendszert alkotott külön zeneműveknek és külön zenei írásoknak melyeket mi már a raktározásban és a katalógusokban is eleve szétválasztottunk. Mindezek után úgy döntöttünk, hogy nem kísérletezünk új rendszer alkalmazásával hanem átvesszük a tizedes rendszer német kiadásából a 78-as szakot. Közismert, hogy a rend­szer a XIX. század klasszikus zeneirodalmának alapján készült, így nem alkalmas egészében a modern zeneirodalom műveinek és elméletének rendszerezésére, még újabban megjelent kiegészítéseivel sem. Ez volt egyik oka annak, hogy kénytelenek voltunk bővítéseket alkal­mazni. Új számot adtunk például a dodekafoniának, az elektromos, elektronikus és konkrét zenének, a hangszeres együtteseken belül az egyik számot a dzsessz-együtteseknek tartot­tuk fel. Kapcsolati alosztással oldottuk meg az együttesek mellett nem koncertáló, de szólisztikus szereppel rendelkező hangszerekre írt művek kérdését. Némi kiegészítésre szorult a részletesebb tagolás érdekében a klasszikus formai felosztás is; kiegészítő számo­kat alkottunk pl. a kadenciának, kettősversenyeknek, szimfoniettának, magas, közép és mély-hangokra írt daloknak; néhány, korunkban kialakult műfajnak stb. E kiegészítésekre, és a továbbiakra is, a decimális rendszer felépítése mindig lehetőséget nyújt. Könyvtáros tapasztalat, hogy a rendkívül hosszú szám-kombinációk inkább meg­zavarják mintsem segítik a tájékozódást. Ezért ahol lehetett egyszerűsítettünk és lemond­tunk arról, hogy pl. a kamaraegyüttesek minden egyes közreműködő hangszerét szakszám­ban részletesen kifejezzük, hiszen a címleírás adatai kiegészítik a szakszámot. A kíséretes műveknél, ha zongoráról van szó, a hangszer jelölését mellőzzük, a szokványostól eltérő minden más kísérő hangszert azonban részletesen kifejezünk. A zenei könyvtár sajátos gyűjtőkörének megfelelően, a gyorsabb tájékoztatás érde­kében külön katalógusban is kiemeltük a partitúrákat és zongorakivonatokat, lévén hogy ezeket, mint fentebb említettük, teljességre törekvőén igyekszik a könyvtár gyűjteni. 286

Next

/
Thumbnails
Contents