A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Marót Miklós - Szalai Ágnes: Tervek, gondok és megoldások zenei könyvtárunk felállításánál
kéréseinkre nem reagáltak. Az Országos Széchényi Könyvtár készséggel felajánlott bizonyos válogatási lehetőséget ömlesztett anyagából melynek rendezése annyi időt vett volna igénybe, hogy egyelőre nem vállalkozhattunk rá. A Gorkij Könyvtár zenei gyűjteményének átadására vonatkozó megbeszélések nem vezettek eredményhez. Nem maradt tehát más lehetőség, mint a vásárlás az Állami Könyvterjesztő Vállalat zeneműboltjaiban, ahol készséggel biztosították a teljes raktári anyag átnézését. A többhetes válogató munka során rendszerezve haladtunk az egyes hangszercsoportok illetve zenei műfajok szerint. Ehhez a munkához — hangszerek szerint —, művészek segítségét vettük igénybe. A boltokban talált és megvásárolt anyag hiányos és egyenetlen volt, mert az üzletek nagyobbára kurrens anyagot tartanak, a nagyobb sorozatoknak pl. csak legújabban megjelent köteteit; a zenészek által kevésbé keresett hangszer-irodalomból (pl. gordon, kürt stb.) választékuk minimális. Fokozatosan ki kellett egészíteni a szerzői életműveket, sorozatokat és bizonyos műfaj- és hangszer csoportokat. Külföldi kiadású zeneművet bibliográfiából a könyvtár sem alapjainak megteremtésénél, sem azóta nem rendel, mert a rendelkezésre álló deviza-keret csupán a könyvigény kielégítésére elegendő. A könyvtár kottát változatlanul csak a zeneműboltokban vásárol, melyeknek kereskedelmi szempontjai nem mindig egyeznek a könyvtár kurrens és visszamenőleges, fájó hiányokat pótolni kívánó igényével. Meg kell még említenünk azt, hogy a tanácsadó testület tagjai hívták fel figyelmünket hét értéhes zenei-gyűjtemény hagyatéhra. Mindkettőt megtekintettük és válogatott anyagukat megvásároltuk. Fleischer Antalnak, az Operaház volt karnagyának 700 kötetes gyűjteményéből kb. 500 kötet zenemű és 200 kötet könyv ill. folyóirat került a zenei könyvtárba. A gyűjtemény legértékesebb darabjai az operapartitúrák és zongorakivonatok. A többi vegyesen zongora és kamarazene-anyag. A könyvek általában német nyelvű, zenei tárgyú monográfiák. Harmath Artúr főiskolai tanár hagyatékából egyrészt értékes és ritka egyházzenei műveket, másrészt a két háború közötti időben kiadott magyar nyelvű zenei irodalmat szereztünk. Az örökös ajánlotta fel könyvtárunknak Matyéha Károly klasszikus művekből álló kamarazene-gyűjteményét, melyet szintén megvásároltunk. 4. Amint a gyűjtőkör kialakítása és a konkrét vásárlás az új kerületi könyvtárak létesítésétől merőben eltérő speciális feladatot jelentett, hasonlóképpen önállóan kellett kialakítani a raktározás rendszerét és az állomány feltárásának módszereit. Az állománybavétel és egyben a raktározás rendszere a központi könyvtárban használt folyószámos (numerus currens). Felmerült a szakrendi raktározás lehetősége is, hiszen látszólagos visszalépésnek tűnhet a széles körben elterjedt szabadpolcos rendszer mellett egy új könyvtárnál a folyószámos zártpolc alkalmazása. A szakrendi tagolás nem jelentett volna mást, mintegy szak, a zene további osztását néha hét — nyolc számjegyig. Egy ilyen rend megjegyezhetetlen és jószerével használhatatlan lett volna olvasónak- könyvtárosnak egyaránt. Emellett az amúgy is szűk raktárban ez a rendszer, mely állandó átrendezést igényel, bonyolította volna a keresést és azelrakást, a sok kusztosz zászlóerdővé alakította volna a polcokat. így minden indok a folyószámos rend mellett szólt. A raktározási hely jobb kihasználása céljából a külön-külön számozott könyv és kotta- anyagon belül még megkülönböztettünk nyolcadrét, negyedrét és ívrét nagyságot. Következetesen végigvittük azt az elvet, hogy állományunk minden egységét kötve helyezzük a raktárba. Anyagunk értéke így növekedett, használhatóságának időtartama lényegesen meghosszabbodott, jobban biztosítható a raktár rendje, a művek kezelése. A többíves kották (partitúrák is) kemény triplex-karton kötést kaptak. Az egyíves zeneművek kartonkötésbe kerültek. A szólam-mellékletek részére a kötés hátlapján vászonnal 285
