A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Dr. Bene Lászlóné: A könyvtári manuális munka és tudományos megszervezése
amikor pozitív eredményre jutottunk, megkíséreltük módszereit megvalósítani a manuális munkákban. A könyvviszavételt és a könyvkiadást tanulmányoztuk, valamint azokat a tárgyi körülményeket, amelyek befolyásolják e munkákat. Mindezek középpontjában pedig a munkát végző könyvtárost figyeltük, az ő munkáját akartuk jobbítani, könnyíteni. Könyvtári berendezés és elrendezés — munkavégzésünk tárgyi környezete A munkaszervezés első lépése a munkavégzés színteréül szolgáló tárgyi környezet kialakítása. A könyvtári helyiségek és a bennük elhelyezett bútorok célszerű megtervezése a tervezőmérnökök feladata, de az érdekelt könyvtár vezetőjének éberen kell figyelnie a tervekre és a megoldásokra, mert a szakemberekkel kellő időben tartott konzultációk sokat segíthetnek a helyi könyvtári tárgyi környezet alkalmassá tételében. Természetesen csak újonnan épülő vagy felújított könyvtár esetén juthatunk ilyen szerephez, de hálózatunk szerencsés megújhodása révén csaknem minden kerületi könyvtár vezetőjének alkalma nyílt tapasztalatokat szerezni e téren. Mi is tapasztaltuk: az átépítés előtt a régi berendezést kellett újításainkhoz kiindulópontként elfogadni — az új berendezésnél azokkal a hibákkal kellett megalkudnunk, amelyeket tervezésüknél nem vettünk észre. Az állványok és a pult: a legfontosabbak a munkavégzéssel közvetlenül összefüggő berendezési tárgyak közül A térkialakítás az egybenyitott, tágas terek kiképzésével a modern szabadpolcos követelmények szerint történt könyvtárunkban. A berendezés célszerű, a bútorok szépek és jó minőségűek. A hosszú falfelületek jó rendezési lehetőségeket adtak, 28 folyóméter állványt tudtunk falnak támasztva elhelyezni. Elég utalnunk ennek előnyeire: esztétikus, lehetővé teszi az állományrészek összefüggő elhelyezését, könnyen áttekinthető, jól hozzáférhető. A teljes állományunk nem fért rá azonban a fal melletti állványokra és mi is rákényszerültünk a teremközi félállványok (könyvbölcsők) alkalmazására. Ezek viszont rontják az összképet, szűkítik a mozgás-utakat. Berendezésünk elemzésében a pultnak van első helye. Nemcsak azért, mert a mi könyvtárunkban központi elhelyezésével szinte súlypontját adja az egész könyvtári térnek, hanem azért is, mert nagy forgalmú kölcsönzésünkben a pult a manuális munka központi tere. Négy részből áll: a beiratkozás, a visszavétel, a lejárat, a kiadás teréből. Hosz- sza 560 cm, alakjában négy formatörés van. Pultunk nagy, de egy tenyérnyi területe sem bizonyult feleslegesnek. Mindkét végén nyitottan nyúlik a kölcsönzőtérbe. Nem kellett zsinórral vagy korláttal elkeríteni, mert a pult alakja és elhelyezése maga fejezi ki az olvasóknak, hogy mögötte csak a dolgozó könyvtáros számára van hely. A pult mögött van a rendezőállvány. Jó megoldás, mert hátterét, mintegy biztonsági pontját adja a pultnak és nélkülözhetetlen szerepe van a visszaérkező könyvek elhelyezésében. A pult eme terjedelmére a munka igénye szerint tehát szükség van. Mérete és berendezése az emberi testméretekhez való alkalmasságában már nem hibátlan. Magassága — az íróasztal-részt kivéve — 100 cm, (a norma állómunkánál 92,5 — 97,5 cm). Állómunkához tervezték, bár ezt a könyvtári munka nem indokolja. A kiadás a legnagyobb forgalom mellett is végezhető ülve ; magasszék használatával biztosítottuk is a kiadás ülőmunka-jellegét. A pultot azonban át kell alakíttatni ennek megfelelően, mert jelenleg nincs benne lábtér, s a dolgozó csak fárasztó, kicsavart testhelyzettel ülhet mellette. A lábtérrel jól kialakított visszavevőhely nemcsak kényelmesebb, de szabadabb, eredményesebb munkamozgást is biztosít. A visszavevő számára nem tudtunk leülési lehetőséget adni, mert a terjedelmes lejárati nyilvántartás (200 cm) kívül esik munkazónáján, csak helyváltoztatással érheti el. Ezen kívül a jelenlegi munkarendben, a visszavevő helyezi a rendezőipolcra a visszavett könyveket, ő adja át a kiadáshoz az olvasófüzeteket és a tasakokat, s olykor az íróasztalnál is 238