A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

Bikácsi Lászlóné - Hargitai Nándomé: Kézikönyvtár és olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakban

sorozatból Budapest — Miskolc— Aggtelek-et, valamint Borsod (Fotoalbum) Miskolc című könyvet. Azt is meg kellett volna tudni, milyen anyagot nem talált meg az olvasó tanulmányaihoz a lexikonban, és érdemes lett volna a megjegyzési rovatba beírni, mit kapott helyette. A kiemelt példák azt mutatják, hogy elfoglalt könyvtárosok is előszeretettel utasítják a gyermeket, nézze meg a lexikonban, amire választ kíván kapni. A gyermeket pedig arra is nevelni kell, hogy mit melyik könyvben talál meg részletesebben, hogy tájékozódni tudjon és egyedül is eligazodjék a kézikönyvtári könyvek között.

Hogyan segíti a kézikönyvtár az egyéni képességek fejlesztését?

Az iskolai oktatás támogatása, az ismeretek kiszélesítése rendkívül fontos feladata a könyvtárnak. Igen sokra becsülhető emellett az a segítség is, amelyet a kézikönyvtár az egyéni kedvtelés tökéletesítése és egyúttal újabb és bővebb ismeretek szerzése szempontjából nyújthat. Ki vonhatja kétségbe, hogy fotózás és barkácsolás közben sok szaktudásra van szükség. És ki tagadhatja, hogy bélyeggyűjtés kapcsán szerzett földrajzi és történelmi ismereteket ? Mások a képzőművészetekért rajonganak és festőkről, szobrászokról akarnak sokat olvasni. Vajon ez nem gyarapítja-e általános műveltségüket? Hazánk és a világ történelmét szocialista szemlélettel tárgyaló művek pedig vajon nem segítik-e a gyerekek világnézeti nevelését ? És vajon a pályaválasztásban nem nyújt-e segítséget egy-egy könyv alaposabb tanulmányozása ? Számtalan kérdésre válaszolhatnánk egyetlen felelettel: Minden kézikönyvtári könyv hasznos a gyermek fejlődése szempontjából, akár iskolai tanulmányaihoz, akár egyéni képességei kibontásához veszi is kézbe. Egy gondolattal azonban még megtoldható ez a válasz. Az egyéni képességek támogatása egyúttal azt jelenti, a későbbi szakmunkást, vagy értelmiségit segítjük ahhoz, hogy munkáját örömmel végezze, hogy megtalálja az esetleg később véglegesen magáénak választott pálya szépségét, örömét. De akkor is jó szolgálatot tesz a kézikönyvtár, ha választott hivatásán kívül, egyéni kedvtelése közben bővebb ismereteket szerez az olvasó, tökéletesíti tudását, kézügyességét a megfelelő szakirodalom segítségével. Néhány példával illusztráljuk, milyen sokféle egyéni kedvtelés érdekében fordultak a gyerekek a kézikönyvtárhoz.

Az egyéni kedvtelésekről szóló feljegyzések igen elgondolkoztatok, sokszor szívderí- tőek, máskor szívszorongatóak. Mosolygunk, amikor azt olvassuk, hogy egy filmen látott óriáspolip méreteit akarja megtudni valaki a lexikonból és elérzékenyülünk egy VII. osztályos fiú bejegyzését látva, aki Móczár: Képes állatvilág-át olvasta és így indokolta : ,,Engem egész kiskoromtól fogva izgat a természet, szeretem a biológiát és magam is biológus szeretnék lenni”. Egy 10 éves kislány egy kiránduláson megcsodált fáról tudni akarja milyen fajta és keresi a könyvekben. A könyvtárban a Fák, ligetek, erdők c. könyvet tanulmányozta. Egy VIII.-os fiú pedig azért olvasgatja következetesen József Attila összes verseit ,,mert attól a kislánytól hallott róla, akivel sokat szokott beszélgetni”. Osszeszorul a szivünk, mert ilyen bejegyzések is találhatók egymás alatt: Egy V. o. fiú a bélyegkatalógus tanulmányozása után a ,,Ki ajánlotta” kérdésre így válaszol: édesapám. Egy másik gyermek pedig, aki beírta a naplóba, hogy szenvedélyes bélyeggyűjtő és behozta a bélyegeit a könyvtárba, a megjegyzés rovatba ezt írta: ,,szüleim tiltják”. Szerencsére kevés az ilyen és hasonló naplójegvzet. Sok helyen éppen ez olvasható: ,,apám ajánlotta”, ,,testvérem”, ,,bátyám”, ,,nagyapám” hívta fel rá afigyelmet. ,, Tanárom”, ,,osztály főnököm”, ,,barátom” mondta, hogy ezek érdekes könyvek. Nem ritka az olyan bejegyzés sem, ahol a könyvtáros az ajánló fél. Sokszor szükséges, hogy a könyvtáros irányítsa határozottan valamely kézikönyv tanulmányozására a figyelmet. Bármennyire is önállóságra neveljük a gyermekeket a kutatásban, a kezdő olvasókat és gyakorlatlanabb helybenolvasókat feltétlenül segíteni kell a kézikönyvtári anyag használatában. És ezt akkor is meg kell tenni, ha nem tanulmányaihoz keres anyagot az olvasó, hanem valamely egyéni kedvtelésnek áldoz időt. A szomorú és ritka példát csak azért említettük, mert ez bizonyítja legjobban, milyen

218