A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Bikácsi Lászlóné - Hargitai Nándomé: Kézikönyvtár és olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakban
Ezenkívül segíti a könyvtárost is az olvasók megismerésében, az állománygyarapításban és a színvonalasabb olvasószolgálat végzésében. Általános ismeretek elsajátítására spontán is törekednek a gyerekek. Pl. a lexikonokat sokszor csak nézegetés, ismeretek gyűjtése céljából és nem meghatározott szándékkal vették ki az olvasók. Egy tanuló pl. határozottan meg is írta, hogy a ,,művelődésért” nézegeti. Mások valamely tanulmányhoz, dolgozathoz gyűjtöttek belőle adatokat, vagy utánanéztek valamely fogalomnak. Érdeklődésük körében rengeteg földrajzi és történelmi fogalom, regényekben, folyóiratokban talált és tisztázásra váró név tartozik. Az indián mokaszin-ra és az óriáspolipra éppenúgy kíváncsiak, mint a rakétákra. A könyvtároson múlik, hogy a lexikonon kívül még milyen kézikönyvet ajánl nekik, hogy bővebbet is megtudjanak érdeklődésük tárgyáról. Egyik gyerek azt írta a naplóba, hogy ,,önképzés céljából” forgatj a a lexikont. Űgy gondolj uk, találó választ írt. Egy másik Magyarország történetének képeskönyvét lapozgatta és a napló megjegyzés rovatába ezt írta: „Eddig nem mertem elkérni”. Mit jelent e megjegyzés? A vegyes jellegű könyvtárakban általában sokáig zárt szekrényben tartották a kézikönyveket, ahonnan rendszerint a felnőttek kértek ki egy-egy művet. Miután több helyen felszabadították a kézikönyvtári anyagot és használatára felhívták a figyelmet, a nagyobb gyermekek éltek a lehetőséggel és a már régebben kiszemelt, áhított könyveket végre ők is nézegethették. Ezt fejezte ki az „eddig nem mertem elkérni” megjegyzés az olvasótermi naplóban. Önálló gyermekkönyvtárakban természetes módon azonnal birtokukba veszik a gyerekek a könyvtár szolgáltatásait, de a felnőttek között, vegyes könyvtárakban nagyon kell ügyelni arra, hogy a gyerekek érezzék, övéké is a kézikönyvtár, ők is leülhetnek az olvasóasztalokhoz és búvárkodhatnak az értékes állományban. Az általános ismeretek elsajátításra való törekvés nyilvánult meg abban, hogy a legtöbbet használt kötetek között szerepelnek a lexikonok, enciklopédiák. A legváltozatosabb célok érdekében kérték, illetőleg emelték le a polcról ezeket a köteteket. Leninről, Bartók Béláról, Franklin Benjáminról, Kun Béláról, Gandhiról, Hunyadiról, az ENSZ-ről éppen úgy akartak belőle olvasni, mint fogalmakat tisztázni. Volt aki a kritikai realizmust kereste benne, többen földrajzi, vagy fizikai fogalmat akartak tisztázni, egy gyermek ezt írta a naplóba: „megnézem, mit jelent e szó: barokk ?” Bármit kerestek is, műveltségük gyarapodott, olvasási kultúrájuk növekedett azáltal is, hogy megismerték azokat a könyveket, melyekből bizonyos fogalmakat meg lehet keresni és a továbbiakban már önállóan tájékozódhattak, ha szükségük volt segítségre tanulmányaikhoz, vagy olvasmányaikban való eligazodáshoz. Hasonló célból, bár még jóval kevesebben forgatták a Világatlaszt, térképeket. Főképpen azok vették igénybe, akik közvetlen iskolai tanulmányaikhoz kerestek benne anyagot. Az egyik tanuló így nyilatkozott az olvasótermi naplóban a Világatlasz használatáról: ,,jobban szeretek ebből tanulni, mint az otthoni kis atlaszból.” Az olvasótermi naplók tanúsága szerint 2607 kézikönyvtári könyvet forgattak a megvizsgált időszakban, mely 329 féle mű volt. E számadatok nagy fejlődést igazolnak az ismeretterjesztő művek népszerűsége terén, de legfőképpen az állományfejlesztés munkájában is. Gondoljunk csak arra, hogy 1958-ban a legtöbb gyermekrészleg egész kölcsönzési állományában alig volt 200 féle ismeretterjesztő mű. (Kézikönyvtáruk egyáltalán nem volt.) Ezt bizonyítják az 1959 — 1964-ben végzett állományelemzések is, amelyekről tanulmányunkban már szó esett. Ma gyermekkönyvtárainkban, illetőleg nagyobb gyermekrészlegeinkben nem ritkaság az 1000 féle ismeretterjesztő állomány sem. A kézi- könyvtári anyag, — melynek legnagyobb százaléka szintén ismeretterjesztő mű — könyvtáranként 200— 500 kötet között változik. Kézikönyvtári alapjegyzékünk*, mely természetesen a kifejezetten kézikönyv jellegű anyagon kívül olvasótermi könyveket is tartalmaz, több mint 600 címet sorol fel. A gyermekkönyvtárak és gyermekrészlegek * (Bikácsi Lászlóné): Kézikönyvtár a gyermekkönyvtárakban OSZK Bp. 1964. 213
