A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

Bikácsi Lászlóné - Hargitai Nándomé: Kézikönyvtár és olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakban

Vallotta, hogy a gyermekek könyvtári nevelése, olvasáshoz szoktatása elsőrendű feladat. A könyvtár 1914. évi jelentésében írja:

,,Kiváltkép arról vagyunk meggyőződve, hogy a gyermekek szabad olvasáshoz szoktatása fogja idővel a legjobb gyümölcsöket teremni. Már az első évben a fiókok összes forgalmából 94 950 kötet vagyis 56,l°/0 a gyermekekre esik. Budapesti viszonyokhoz képest oly nagy szám ez is, hogy bízvást mondhatjuk, hogy tulajdonképpen csak most kezdett a budapesti gyermek egyáltalán olvasni. És aki nemcsak a számokat látja, hanem látta magukat a gyermekeket is, mily csillogó szemmel tolongtak kis olvasószobáinkban és mily állhatatosan tartottak ki olvasmányaik mellett, az egyet fog velünk érteni abban, hogy községi könyvtárnak ennél fontosabb feladata nincsen.*

A gondoskodás megnyilvánult a könyvanyag összeállításában is. A Deák Ferenc Könyvtár (2. sz. fiók) Könyvjegyzéke (1916) I. és II. része tájékoztat a gyermekek és az ifjúság számára gyűjtött könyvekről. Bár a jegyzék nem mentes korának egyik-másik selejtes irodalmától, bőven találunk benne klasszikus szépirodalmi és hasznos, értékes ismeretterjesztő műveket. Pl. Benedek Elek, Beecher Stowe, Gárdonyi, Mikszáth, Móra, Cervantes, Swift, Mark Twain műveit, az ismeretterjesztők közül Növény és állatország, Képes természetrajz, Gox : Görög regék stb. A II. rész még bővebben sorol fel ismeretterjesztő műveket. Szerepel közöttük nyelvtanulással, sporttal, természettudományokkal foglalkozó mű, irodalomtörténeti, művészeti, földrajzi kiadvány. Néhány példa: Balassa: A magyar nyelv könyve, Brehm: Az állatok világa, Képes természetrajz, Ásványhatározó, Lyka : Kis könyv a művészetről, Benedek: Hazánk története, Gaál: A magyar irodalom története.

Nyilvánvaló tehát, hogy akkor, mikor a könyvkiadás ontotta a kétes értékű műveket, a Városi Nyilvános Könyvtár hálózata igyekezett beszerezni a legértékesebbeket a klasz- szikusok és az ismeretterjesztő irodalomból. 1918-ig mind a könyvtárfejlesztésben, mind a könyvállomány gyarapításában megnyilvánult Szabó Ervin gondoskodása, a gyermekeknek a felnőttekkel egyenrangú könyvtári ellátása. A nagyszerű férfiú halála után azonban a gyermekkönyvtárügy alig fejlődött tovább. Az általa szervezett és előkészített könyvtárak száma, ahol gyermekeknek is tartanak szolgálatot, a felszabadulás időpontjáig csak egy könyvtárral gyarapodott.

A gyermekek könyvtári ellátása nagyobb ütemben csak a felszabadulás után fejlődik. A két évtized első éveiben először a könyvtárak telepítésére kellett nagyobb erőt összpontosítani, a könyvállomány fejlesztésére és ezzel egyidejűleg az igényesebb olvasó- szolgálatra csak később kerülhetett sor. A gyermekekkel foglalkozó könyvtárosoknak az az igénye, hogy a felnőttekével arányos kölcsönzési időt fordítsunk a fiatal nemzedék művelődésére, erkölcsi és világnézeti nevelésükre egészen természetesnek tűnik, mégis mind a könyvállomány megjavítása, mind a kölcsönzési idő kibővítése több akadályba ütközött. Bár a gyermekkönyvtári munka rohamosan fejlődött, a gyermekolvasók háttérbe szorítása a közművelődési könyvtárakban még ma sem szűnt meg egészen. A vegyes könyvtárak némelyike költségvetésének a gyermekekre szánt részét nem fordítja arányosan könyvállományuk fejlesztésére és a kölcsönzési időt is — személyzeti ellátottságára hivatkozva — szűkebbre szabja a megfelelőnél. Az önálló gyermekkönyvtárak pedig gátló körülmények nélkül látják el feladatukat és magasabb szintre tudják emelni a gyermekek olvasószolgálatát.

Nem célunk, hogy e tanulmány keretei között fejtegessük azokat a nehézségeket, melyek a gyermekek olvasószolgálatának fejlődését Szabó Ervin halála után, de még a felszabadulás utáni években is gátolták, illetőleg lassították. A felszabadulás utáni években azonban még a nehézségek ellenére is igen nagy fejlődést tapasztalhatunk. A gyermekek könyvállománya nemcsak számszerűleg, hanem összetételében is jobb lett, megsokszorozódott a 14 éven aluli könyvtárlátogatók száma és a könyvtárosok is egyre jobb, szín* A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1915. 9. évf. 19. old.

198