A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

Hornyánszky Sári: Pedagógus olvasóink és érdeklődési körük

Foglalkozás

Olvasók száma

%-os árány

Óvónő.....................................................................

14

2,6

Alt. isk.-ban tanít

............................................

13

6

25,6

Középisk.-Ъап tanít ........................................

13

3

25,2

Technikumban tanít ......................................

55

11,4

Egyetemi, főiek.-i oktató...............................

78

14

,7

Diákotthoni nevelő ..........................................

3

1

5,8

Zenetanár ............................................................

16

2,8

önálló nyelvtanár............................................

7

1,3

G

yógypedagógus ...............................................

6

1,2

Nem iskolában dolgozó pedagógus ...........

42

8

,0

Nyugdíjas, óraadó pedagógus......................

1

3

2,4

Összesen

531

100,0

A középiskolában, technikumban, egyetemeken és főiskolákon tanítókat valamint a zene- nyelv- és gyógypedagógiai tanárokat figyelembevéve pedagógus olvasóink 55,6%-a kétségtelenül szakosított tanár. Valószínűleg közéjük sorolható még a többi csoport is, különösen az általános iskolai nevelők egy része.

(Érdemes itt megjegyeznünk, hogy 1964-es adataink szerint a kerületi könyvtáraknak 2975 pedagógus olvasója volt, az összes olvasók 1,1 %-a. A központi könyvtárban ugyanabban az évben 531, 8,5% volt a pedagógus olvasó. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár összes pedagógus olvasója tehát 3506 volt, 15,1%-uk a központban. Viszonylag kiemelkedő jelentősége van tehát könyvvel való ellátásukban a központi könyvtárnak.)

A foglalkozást tekintve a pedagógusok az értelmiségen belül viszonylag homogén csoportot alkotnak: ismereteket közvetítő és nevelő munkát végeznek. Szakképzettségüket tekintve viszont természetesen az ismeretek minden területének elméleti és kisebb mértékben gyakorlati művelőit megtalálhatjuk közöttük — talán az alkalmazott műszaki ismereteket kivéve.

Gyűjtőkörünk ezzel az érdeklődéssel meg is egyezik. Pedagógus olvasóink olvasási intenzitása azért kiemelkedő is a kölcsönzőink által évente átlagosan elvitt 12 kötettel szemben, évi 16 kötet. Vajon az olvasmányok vizsgálatának könyvtári szempontból számbaj övő és mutatószámokkal mérhető egyéb területein mennyire egyeznek és ugyanakkor mennyire térnek el a pedagógusok a többi olvasótól ? Ezt igyekeztünk áttekinteni, kitérve még arra, — a lehetőségeken belül — hogy a pedagógusok szakképzettsége és a tőlünk vitt olvasmányai között mennyire fedezhető fel törvényszerű összefüggés.

A vizsgálati időszak nem egészen öt hónapig tartott. Április 22-től szeptember 30-ig figyeltük 200 pedagógus olvasónk kölcsönzését. Á 200 nevet az egyszerű véletlen mintavétel-módszerével választottuk ki; 100-at a tagságukat rendszeresen hosszabbító régi, 100-at pedig az 1964-ben újonnan beiratkozott olvasó közül. A kiválasztott olvasók személyi adatait (név, születési év, iskolatípus, szakképzettség) kartonlapra írtuk, ezeket a kölcsönzőjegy számsorrendjében csoportosítottuk. Minden nap átnéztük a lejáratot és a kartonon szereplő olvasók által kölcsönzött könyvek impresszum adatait cédulákra vezettük.

A mintául választott olvasók munkahelyei után ítélve az általános-, közép- és főiskolák, egyetemek, technikumok neveit nem érdemes felsorolni — többé-kevésbé közismert intézményekről van szó. Meglehetősen változatos és érdekes képet mutat az ,.egyéb iskolák” csoportja. Néhány kiragadott név: Élelmiszeripari Kollégium, Gyorsírók

172