A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban
jelentős tételt olvasztottak be a raktári állományba. Ezért joggal mondhatjuk: a gyűjtemény darabszáma közelebb állott az 5000, mint a korábban (nyilván tévesen) közölt 1500 kötethez. Az 5000 kötetes hagyaték, amelyet megtartásra érdemesített az 1910-es évek végén már igen jelentős, korszerű szociológiai állománnyal rendelkező Fővárosi Könyvtár, bizonyosan figyelmet érdemel. Szabó Ervin magánkönyvtára valóban igen gazdag gyűjtemény, amely önmagában is vall gyűjtőjéről, mint tudósról és a munkásmozgalom kiemelkedő alakjáról. A Szabó Ervin által kiépített tekintélyes magánkönyvtár megismerésével bizonyos fokig szellemi műhelyébe is betekintést nyerhetünk. A fentieken túlmenően azonban Szabó Ervin magángyűjteménye azzal is felkelti érdeklődésünket, hogy tudjuk róla: a bibliofilek azon ritka fajtájához tartozott, akik kifejezetten a szocialista kiadványok beszerzésével foglalkoztak. Szabó Ervin 1916-ban vallott először tiszteletet keltő gyűjtő szenvedélyéről ,,Néhány szó a szocialista könyvbarátságról” című cikkében.6 * Rámutatott arra, hogy a hazai közkönyvtárak látóköréből kiesik a szocialista irodalom beszerzése. Az egyetlen közgyűjteményt, a vezetése alatti Fővárosi Könyvtárat és személyszerint őt is csúnyán támadták, mert ott „mindenféle csip-csup” munkásmozgalmi kiadványt gyűjtenek. A századforduló táján a munkásság szervezetei, a szakegyletek könyvtárai, sőt a Népszava szerkesztőségi könyvtára sem lehetett alkalmas rá, hogy a szocialista irodalmat az utókor számára átmentse, mert ezeket az intézményeket számtalanszor zaklatta és szétugrasztotta a rendőrség, gyűjteményeiket megtizedelte, szétdúlta, elkobozta, akárcsak annak idején az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc irodalmát a Bach-huszárok. Szabó Ervin kifejezte reményét e cikkben, hogy ,,egy-két évtized múlva” bizonyára már Magyarországon is „hivatalos kötelesség lesz” a szocialista művek gyűjtése, de hozzátette, hogy egyelőre (1916-ig) csupán néhány magángyűjtő szánta el magát, hogy a később majd annyira értékes forrásokat saját költségére beszerezze. Ami e cikkből számunkra itt leginkább lényeges: Szabó Ervin mindjárt meg is nevezte, kik foglalkoznak ezzel a kedvteléssel. Felemlítette Pap Dávidot, az ismert közgazdászt és szakírót, Krejcsi Rezsőt, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkárát és hozzáfűzte, hogy ezeken kívül „talán még в sorok írójának [tehát Szabó Ervinnek] magánykönyvtára jön számításba. Tadtunkkal ezzel ki is merítettük a szocialista irodalom jelentékenyebb gyűjtőinek sorát“? Szabó Ervin hagyatéka tehát mint az egyik első hazai szocialista könyvgyűjtemény is magára vonja figyelmünket annál is inkább, mert az általa 1916-ban felemlített két társa könyvtáráról keveset, vagy éppen semmit sem tudunk. Keveset tudunk Krejcsi Rezső könyvtárának sorsáról, bár sok mindent annak 1914-es állapotáról, még pedig Kőhalmi Béla akkor közreadott cikke jóvoltából. Kőhalmi az általa szerkesztett Könyvtári Szemle hasábjain sorozatot indított, melynek keretében a századelő neves fővárosi bibliofiljeinek könyvtárait mutatta be. Krejcsi Rezső, Toldy Ferenc utcai lakásán levő szocialista bibliofil anyagáról ő maga készített színes és értékes beszámolót.8 A leírásból tudjuk, hogy nemzetközi viszonylatban is páratlan becsű állomány gyűlt fel Krejcsinél, aki sorrendben elsőként (1879-től kezdve) látott munkának. Ma már azonban azt is tudjuk, hogy sajnos, ezt a gyűjteményt az 1919-es proletárforradalom bukása miatt külföldre menekült Krejcsi Rezső a moszkvai Marx-Engels Intézetnek adta el. Pap Dávid gyűjteményének további sorsáról eddig semmit sem sikerült kiderítenem. * 6 Könyvtári Szemle, 1916. jan.-márc. » Uo. s Könyvtári Szemle, 1914. márc. 105
