A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Halottaink
árad egyéniségéből. Verseiből pedig, amit a munkás, emberi utókorra hagyott: formai csiszoltság, érzelmi melegség, az élet jelenségeinek szinte önkínzásig lelkiismeretes rögzítése, s mindehhez, amit saját meggyőződéséből adott: egy véresen- harcos nehéz élet vállalása, azokért, akiktől jött, majd egy tágabb emberségért — fájó sors ! —, amelynek csak a kezdeteiből érezhetett meg valamit. DR. MÁTÉK A BÉLA 1891-1965 Könyvtárunk nyugdíjasa volt és szinte az utolsó hónapokig kutató olvasónk. Régi budai muzsikus-polgár családból származott, s hazulról hozott két legnagyobb öröksége mellett élete végéig kitartott : rendkívül szerette és ismerte szülővárosát és lelkes muzsikus volt. Közel húsz évig dolgozott a régi Fővárosi Idegenforgalmi Hivatalban, prospektusok, tájékoztatók, útmutatók tucatjait írta. Közben aktívan zenélt is különböző kamara- együttesekben. 1945-től 1950-ig Budapest Gyűjteményünkben hasznosította városismeretét, rendezte az anyagot, és gyarapította. 1964-ben kamarazene kotta-gyűjteménye zenei könyvtárunkba került. Régi kollégáinak visszaemlékezése mellett ez az értékes anyag is megőrzi Mátéka Béla emlékét. TERESCSÉNYI GYÖRGY 1890-1965 Halála alkalmával ismét egyik kedves nyugdíjas kollégánktól búcsúztunk. Közvetlenül a felszabadulás után, 1945-ben jött könyvtárunkhoz sokadmagával, mikor a magyar írókat biztosabb kenyérhez kívánták juttatni. A legtöbben hamarosan máshová mentek, ő könyvtáros maradt egészen 1954-ig, nyugdíjba vonulásáig. A központ olvasótermében dolgozott, s gyakran cserélődő kollégái mellett egy évtizedig ő volt állandó, pontos őre a kézikönyvek rendjének. Az olvasóteremben nem szabad beszélgetni, így kivételes alkalom volt, amikor Terescsényi György ízes szegedi nyelven mesélhetett a fiataloknak a Móra Ferenccel együtt töltött évekről a Szegedi Naplónál és az Űj Idők szerkesztőségének világáról. Tudtuk, hogy író volt, csendesszavú, bensőséges elbeszélő és a harmincas években sikere volt Mikszáth, Tömörkény és Móra nyomán járó paraszttárgyú Írásainak, s tudtuk azt is, hogy a Parasztpártban még dolgozott az új világ formálásáért, de írásra már nem futotta erejéből. Humánus, öreges bölcsességét, kedves kollégialitását megőrizzük emlékezetünkben. 102
