A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Halottaink
UALOTTAINK Dit. KALMÁR GYULA 1902— 1965 Dr. Kalmár Gyula, akinek a neve összeforrott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szakkatalógusának fogalmával, aki egész szakozói nemzedéket nevelt fel, súlyos betegség, hosszú szenvedés után 1965 augusztusában meghalt. Mély fájdalommal búcsúzunk tőle, akit mindnyájan annyira szerettünk és tiszteltünk. Ismertük küzdelmes életútját: szerény falusi környezetből küzdötte fel magát saját erejéből a nehéz és sivár első világháborús- és Horthy-időkben a jogi diplomáig. Már kisdiák korában tanítással kereste meg tanulásának költségeit és így folytatta ezt tanulmányai befejeztéig. Hallatlan tudásvággyal és az őt egész életében és minden munkájában jellemző ernyedetlen szorgalommal szerezte meg és szaporította állandóan azt a rendkívülien sokoldalú műveltséget és elmélyült szakmai tudást, a modern nyelvekben való kiváló jártassággal együtt, amely képessé tette őt arra, hogy kölcsönzési éveiben is, de főként a szakozás igen érdekes és színes, de sokszor igen nehéz munkájában fölényesen biztos tudással álljon az olvasóközönség szolgálatára. Tudós és egyszerű érdeklődő egyaránt megkapták tőle mindenkor, akár a tájékoztatóban, akár a szakozóban keresték fel, a szakszerű, világos, alapos útmutatást. Kitűnő judiciuma és említett nagy műveltsége tették őt különösen alkalmassá a szakozás végzésére és e szép munka magas- szintű oktatására is. Egy ideig az egyetemi könyvtárosképzés indulásának éveiben, az egyetemen is oktatta e tárgyat, de azután is könyvtárunkban minden szakozó az ő keze alól került ki. Azokat is ő tanította, akik máshol dolgoztak ugyan, de meg kellett ismerkedniük e munkával. Amíg elhatalmasodó betegsége nem akadályozta, aktívan vett részt az Országos Osztályozó Bizottság munkájában is. Szakmai körökben joggal tisztelték a szakozás egyik kiváló művelőjének. Munkáját igazi hivatásának tekintette, páratlan lelkiismeretességgel és legendássá vált munkafegyelemmel végezte feladatát. Ragyogó példaképünk volt és marad. Munkatársai közelről láthatták puritán, de nem rideg lényét, ezt a csendes, segítőkész, jószívű szerény embert, rezignált alaptermészetét, de azt is, hogy a szelíd humor is sajátja volt. Szerette a szépet, nagy kultúrájával élvezte a szellemi értékeket, főként a klasszikus irodalmat és klasszikus zenét. Nem volt harcos egyéniség, de számos megnyilvánulásából és 100
