A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963

Remete László: Budapest könyvtári múltjából

a felvilágosodás írói népszerűek lehettek hazánkban, Rousseau, Bayle, Voltaire és mások művei rendszeresen felbukkannak a lajstromokon, nem egyet fellelhetünk a Mossotzy Institoris Gábor olvasókabinétjét ajánló füzetben is. A hatalom, az egyház azonban megteszi a magáét, hogy ,,az új módi” terjedése elé gátat vessen. Jellemző dokumentuma ez időknek Alexovics Bazil piarista névtelenül kiadott munkája,22 az 1792-ben megjelent nagyon mérges írás, amely súlyos szavakkal ostorozza a „fél filozófusokat”, a „tudóská- kat” és „Toldalékéban ad „rostáló ítéletet” többek közt „Voltér úr”-ról, akinek „keresz- ténytelen brozsurái” közül „sajnos” a Henriade-ot Péczely József magyarra is átültette.

Az emberi szabadságot „zabolázni” törekvő ilyen és hasonló kísérleteknek azonban nem volt foganatja és Ferenc császár „erősebb” eszközökhöz folyamodott, aminek jele többek közt az, hogy 1795-ben a budai „Kaszáló téren” (ma Vérmező) porbahullott a jakobinus vezérek feje. A „lázító” eszmék és írások terjesztésének fészkeit jelentő olvasóköröket, de a jámborabb üzleti vállalkozásokat képviselő ,,olvasókabinétok” és ,,kölcsönző könyvtárak” tevékenységét is korlátozzák, illetve betiltják egy időre.

Az „új módi” térhódítását azonban nem lehet tartósan megállítani.

3. A könyvtárügy az 1848-as forradalmat megelőző időkben

A XIX. század küszöbén Pest-Budát már az ország egyik legjelentősebb kereskedelmi központjaként tartják számon. Joseph Leyrer könyvkereskedő kiadásában 1803- ban jelent meg a „Die Stadt Pesih und ihre Umgebung” című leírás, amely magasztaló szavakkal méltatja Pest pezsgő életét, a mindenfajta áruval zsúfolt Váci utcai, Bécsi utcai, Úri utcai, Lipót utcai és környéki üzletek gazdagságát. Pesten minden szükségleti cikk és nyersanyag bőviben található. Az üzletek zsúfoltak a legkényesebb luxusáruktól a hétköznapi szükségleti cikkekig. A hatalmas piactéren a Törökországból szállított gyapothegyek mellett a Magyarországon termelt, illetve előállított dohány, gyapjú, méz, bor és egyéb hazai áru mérhetetlen mennyiségben cserél gazdát. A város utcáin sokszínű tömeg hullámzik; a törökök-görögök keleties csoportjai mellett a nemzeti viseletbe öltözött rácok, magyarok, a Németország legtávolabbi vidékeiről érkezett nyugati kereskedők teszik nemzetközi jellegűvé Pest képét. Tizennyolc évvel később Franz Schams Pest leírását tartalmazó félezeroldalas könyvében már önálló fejezetet szentel a város „gyáriparáénak ismertetésére, dicsérő szavakkal méltatva a „Kehrerer-íéle” bőrgyár, a Vogl-iéle bútorgyár, a Diliinger kalapgyár, a Valero selyemgyár és a „Kanitz” textilgyár tevékenységét. Az 1842-es Handels und Gewerbsalmanach szerint pedig Pest-Buda az ország legnagyobb kereskedelmi városa,, egyben „a legszebb, legnagyobb, leggazdagabb város” Bécs mellett a Duna mentén, a legfőbb hatóságok székhelye, tudományos és művelődési központ.

1800-tól, amikor is a lakosság lélekszáma alig haladja meg a félszázezret, 1848-ig kereken 200 százalékkal növekszik, több mint 151 000-főre emelkedik a három testvérváros népessége.

*

Budapest XIX. századi könyvtártörténetének legjelentősebb állomása az 1802-es évhez kapcsolódik: ebben az esztendőben írta alá Széchényi Ferenc azt az okmányt, amellyel 15 000 kötetes főként hazai kiadványokból álló „Hungarica” gyűjteményét, valamint az ehhez tartozó kéziratanyagot és egyéb értékeket a nemzetnek ajándékozta. A Nagy- cenkről Pestre szállított anyag, amelyet egy ideig a Pálos-kolostorban, majd az 1846-ig felépült Nemzeti Múzeumban helyeznek el, az ország nemzeti könyvtárának alapja lett. Az Egyetemi Könyvtár Budára helyezése óta ez a második nagyszabású közkönyvtár a fővárosban, melynek jelentősége túlterjed Budapest határain. 1826 ban, a reformkor nemzeti felbuzdulásának egyik eredményeként jön létre a harmadik országos jellegű könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia közgyűjteménye.

148