A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Három ötven éves kerületi könyvtárunk
delkezésére bocsájtani. Több bérlemény alapos tervrajza alapján, a döntés a IV. kér. (ma V. kér.) Királyi Pál utca 11. sz. ház íöldszintjét és első emeleti öt szobából álló lakását tartotta a legalkalmasabbnak könyvtár céljaira. A bérleti szerződés megkötése után megindult az átalakítási munka, amely a kor követelményeinek megfelelően a lehető legújabb berendezéssel látta el az új könyvtárat. Helyiségeiben gáztüzelésű kályhákat állítottak fel, a könyvek megvédése érdekében, szén és hamu porától védve a könyveket. Tűzveszély lehetősége a legminimálisabbra csökkent így, az egyenletesebb hőmérséklet biztosítása mellett. Villanyvilágítást szereltek fel, telefont vezettek be. A villany- világítás azért jelentős, mert ezekben az években még nem terjedt el a villanyvilágítás mindenütt a főváros területén. Sok lakást még petróleummal, másokat pedig gázzal világítottak. A könyvraktárba Erdélyi rendszerű 1600/2000 m/m magas vasvázas polcokat állí- tottakfel, melyet a Schlick— Nicholson Gépgyár RT. szállított. A vasszerkezeten egy rögzített fényvédős polc és 12 mozgatható polc volt. A könyvtár új bútorokat is kapott. Berendezése éppen olyan modern volt, mint raktára. A berendezés 1917 februárjára elkészült, márciusban szállították át a könyveket. A földszinti kölcsönző és raktárrész már készen állt, csak az emeleti lakással volt némi huza-vona. Ide tervezték a hírlapolvasót és a gyermekrészleget. Ámde a régi bérlő meggondolta magát. Egy időközben megjelent lakásrendeletre hivatkozva, vonakodott kiköltözni a lakásból. A minden hájjal megkent spekuláns jó üzletet szimatolt. A botrányt már a lapok is szellőztették, mire a főváros érvényt szerzett bérleti jogának. Az új helyiségben a kölcsönző március 5-től kezdte meg munkáját a földszinten és az emeleti olvasó csak az év végére készült el, a gyermekrészleggel együtt. Külsőségeiben is igen impozáns lehetett az új könyvtár. Nagy fekete tábláján arany betűk hirdették a lakosságnak az új kulturális intézményt. Az emeleti folyóiratolvasó és gyermekrészleg előterében ruhatár volt. A felnőtt olvasóban 41, a gyermekrészlegben 30 ülőhely állott rendelkezésre. Ez kevesebb volt, mint az előző helyen és ez a hiány azonnal mutatkozott. Szűknek találták mind az olvasók, mind a könyvtár dolgozói. Az 1917. évben nagy volt a személycsere a könyvtár vezetésében. Március végéig dr. Braun Róbertné, szeptember közepéig dr. Dienes László, aki egyúttal a fiókközpont vezetője is volt, szeptembertől Staindl Mátyás végezték a fiókvezetői teendőket. Az évvégi jelentést Staindl Mátyás írta és ugyancsak ő látta el a fiókvezetői tisztet még 1918-ban is. A könyvtár az 1917. évben még nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző évben. Az egész év forgalma 142 800 kötet volt. Egy felnőtt kölcsönzőre eső kötetszámban ez 33,9 és gyermek kölcsönzésben 45,1 könyvet jelent. Pedig a kölcsönzés február 21. és március 4. között délután szünetelt, áramkorlátozás miatt. Ugyanez okból a folyóiratolvasót május 1. és szeptember 9. között csak reggel 8 —2-ig tartották nyitva. Ebben az időben a kölcsönzés délelőtt szünetelt, munkaerőhiány miatt. A megnövekedett forgalom szakképzett könyvtárosokat követelt, míg a háború egyre szólította el a munkatársakat a könyvtárból. A férfiakat katonának hívták be, a nőket pedig elhelyezték a főváros más hivatalaiba, a megüresedett férfi munkaerők pótlására. A könyvtár vezetősége a könyvtároshiányon úgy kívánt segíteni, hogy 1916-ban könyvtárosképző tanfolyamot indított. Valószínűleg azzal a meggondolással, ha már valaki szakképzést is nyert a könyvtárban, akkor azt talán nem viszik el más beosztásba. A tanfolyam előadói maguk a könyvtár jól képzett szakemberei voltak. Az előadók beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mert később a Tanácsköztársaság idején, amikor a könyvtárosképzés megindult az egyetemen, közülük választották az előadókat. A könyvtárosképzés hagyománya napjainkban is élő valóság. Központunkban középfokon mai napig is folyik könyvtárosképzés. (5* 83
